Könyvtári nap és éjszaka

Olvasni jó! Erre a felfedezésre jutottak a hetényi Tarczy Lajos Alapiskola diákjai, amikor párbajra hívták a tantestület tagjait egy-egy általuk kiválasztott regényből. Összesen 21 regény került a párbajasztalra, 64 gyerek a párbajasztalok mögé, 12 pedagógus , volt, aki kétszer is küzdött. Ellenük. De legfőképp értük.

Hogyan is kezdődött? Gyakran volt beszédtéma a szülői értekezleteken, tantárgybizottsági üléseken, vajon miért nem akar olvasni a gyerek? Hogyan lehet olvasásra bírni egy  kamaszt? Erőszakkal? Semmiképpen. Akkor mi a megoldás? Ideje a tettek mezejére lépnünk! Először az irodalomórák kötelező olvasmányait neveztük át házi olvasmányokká és belecsempésztünk egy-két ajánlottat is.  A számonkérés érdekes kvíz formában zajlott, így meg tudtuk őrizni a kis Nemecsek, a Baradlayak, Bornemissza Gergely értékeit is. 3 évvel ezelőtt  jött az ötlet: olvassunk együtt a gyerekekkel, hívjanak ki ők párbajra abból a regényből, melyet elolvastak,  és „feleltessenek le” bennünket! A hóhérakasztásnak nagy sikere volt, és a párbajokból bizony kiderült, hogy ezek a gyerekek  értőn és figyelmesen olvasnak, ha akarnak. Ettől fogva nagyobb bizalommal fordult hozzánk a gyerek: újabb olvasmányélményét osztotta meg velünk, tanácsot kért könyvválasztás tekintetében, némelyikük pedig megszegte az iskolai rendtartást, mely szerint a tanítási órán a tanító magyarázatára figyelünk /nem pedig a pad alatt olvasunk…/.

Az idei párbaj előkészületei még tavaly ősszel kezdődtek: ekkor jelent meg a felhívás, mely szerint háromtagú csapatok hívjanak párbajra egy tanítót, majd nevezzenek meg egy regényt, melyet a gyerekek és a pedagógus is elolvas. Eljött az olvasás ideje, ezt követte a villámkérdések és feladatok kidolgozása, melyekkel előre kellett készülni mindkét félnek, a kérdéseket válaszokkal együtt leadni a szervezőknek, akik egyeztették a feladatokat, majd hét lakat alá helyezték őket egészen a párbaj napjáig.  A nagy napon a kilencedikesekből álló zsüri értékelte a „produkciókat”, vagyis a kölcsönösen feltett kérdéseket és elvégzendő feladatokat, majd pontokkal is jutalmazta az ügyesen válaszoló párbajozókat. A pápai baráti iskolánk igazgató bácsija is hozott egy csapatot, de ha tudta volna, mi vár rá, otthon hagyja az ellenfelét.

A könyvtári napnak korántsem volt vége, ekkor kezdődött csak igazán. A kicsik /1.-3.évfolyam/ egy mesebeli  helyre érkeztek vissza délután, vagyis a Csizmás Kandúr díszlete várta őket. Meseolvasással egybekötött foglalkozásokat készítettek a tanító nénik, így este 10 órakor, mikor a szülők megjöttek csemetéikért, a mese és a játék varázsa alatt egyáltalán nem akartak még hazamenni.

A középső korcsoport programja éjfélig tartott, ők Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai c. regényét dolgozták fel szintén érdekes, szórakoztató feladatok kíséretében. Volt kerítésfestés, macskahajigálás (na nem úgy), lábnyomkeresés, kalózruha-készítés, átkelés a Mississippin tutajjal, közben harc a túlélésért.

A nagyok témaválasztásának célja az, hogy megismertessük őket az irodalom olyan részleteivel, amelyek kimaradnak az alapiskolás irodalom tananyagából. Tavaly krimit olvastunk és felfedeztük a műfaj rejtelmeit, idén az indiánregények kerültek terítékre. A békepipa, csatabárd, totemoszlop, totemállat, törzsi tánc, musztángfogás nemcsak fogalomként vált ismertté számukra, hanem szemünk előtt elevenedett meg. A törzsek élvezettel hajtottak végre mindenféle indiános feladatot, sőt azok az idegen törzstagok is, akiket vendégül láttunk az egyik szomszéd településről.

Ezután került elő a hálózsák, a pizsama és a több mint harminctagú gyereksereg átvonult a karateterembe, ahol reggel fél hétig hangos felolvasás folyt, a mi olvasómaratonunk. Tavaly még az osztályban éjszakáztunk, mára már kinőttük a termet.  Egy este kiválasztott könyvet olvastunk  olvasólámpa mellett  az olvasófotelben felváltva, kényelmesen elhelyezkedve, volt aki az egész napos kimerültségtől elaludt, vagy ellenkezőleg – többször is felolvasott. A csaknem huszonnégy órás intenzív programsorozatot senki nem érezte megerőltetőnek. Sem a pedagógus, aki heteket készült erre a napra az elképzeléstől a megvalósításig, sem az iskola többi alkalmazottja a szülőkkel egyetemben, akik gondoskodtak a gyerekek étkeztetéséről reggeltől reggelig. És a nap legfontosabb szereplője, a gyermek olvasó, akiért ez az egész szól, reméljük, a jövő hűséges olvasója lesz.

Uf, én beszéltem!                                            Németh Nóra, ig. helyettes

A könyvtári nap képanyaga az iskola honlapján megtekinthető: zstarczy.edupage.org