Tarczy Lajos
(Hetény, 1807. december 6. Bécs, 1881. március 20.)
Filozófus, természettudós, a pápai Református Kollégium tanára, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Hetényen Tarczy János és Czike Julianna második gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesanyja nagy hatással volt szellemi fejlődésére. A jegyző-családban a fiú korán elkezdte a tanulást, már gyermekkorában érdeklődött a természettudományok iránt. Iskolaérettként nevelését a helybeli lelkészre, Kovács Péterre bízták. Következő állomása a révkomáromi református templommal szembeni gimnázium volt. Tanárai igencsak megkedvelték szerénysége, engedelmessége és tanulékonysága miatt. Játszva tanulta a német, francia és latin nyelvet. Két iskolaév után a pápai református főiskolára került, bölcseleti és teológiai tanulmányok végzésére. Itt is korán felismerték kiemelkedő szellemi tehetségét. S mindezt hogy kamatoztatta?
az 1828/29-es tanévben egyedül őt tüntették ki "eminens in omnibus" osztályzattal
már 21 évesen az alsóbb osztályokban tanított
az 1829/30-as években segédtanár, a mathezis tanítója
1830/31-ben seniorrá választották
az iskola könyvtárosa is volt
az iskola megbízásából beíratkozott a bécsi egyetemre, ahol a fizikát és a matematikát tanulmányozta
1832-ben megtiszteltetés érte: a pápai iskola megüresedett bölcselet és természettudományi tanszékének élére választották
még beiktatása előtt részt vett egy németországi körúton, ahol kémiát, csillagászatot, ásványtant, őslénytant tanulmányozott, valamint megismerkedett Linné botanikus elmélettanával
hazatérte után elfoglalta tanszékvezetői állását és a főiskola reformjához kezdett
erdélyi körút következett földrajzi és természettudományi megfigyelésekkel
bevezette a fizika tanításába a kísérleti bemutatásokat, kísérleteket /a diákok pénzgyűjtési akciók keretében vásárolták az új kísérleti eszközöket/
a tanítás mellett bekapcsolódott az irodalmi életbe is / Természettan I,II ; Népszerű égrajz, Népszerű természettan.../
mivel abban az időben a tudományos és természettudományi irodalom még nem fejlődött, s a meglevő tudást letin nyelven tanították, ő teljes odaadással a tudományos irodalomhoz fogott: tankönyveket írt magyarul
1837-ben önálló nyomdát hozott létre az iskolában
1841-ben megalapította a főiskolai Képzőtársaságot, ahol Petőfi, Jókai, Orlay bontakoztatta ki írói, költői tehetségét
minden erőfeszítésével a pápai főiskola felvirágzásán fáradozott, gyarapította azt anyagilag és szellemi tudásával egyaránt mint tanár s mint igazgató. 1841-ben házasodott, Nagy Jozefát, Nagy István táblabíró lányát vette feleségül. Négy gyermekük született: Dezső ügyvéd, Zoltán orvos, lányaik Laura és Lenke. Személyes és közvetlen kapcsolatban volt Széchenyi István gróffal, akinek nagycenki birtokán sokat tartózkodott s az ottani mintagazdaság olyan hatással volt rá, hogy Tarczy Pápán is létrehozott egy hasonlót. A szabadságharcban honvédtisztként szolgált, annak leverése után csak a tudománynak és tanári hivatásának élt.
Sírja Pápán, az alsóvárosi temetőben található.