2018/2019

Menü:

Hortobágyi kirándulás

Jutalomkirándulás

 

Az SZMPSZ  Tehetséggondozó programja keretén belül jutalomkirándulásra invitálta iskolánk diákjait is. Az erröl az útról készült beszámolót olvashatják lentebb:

Május 26 és 28 között a Hortobágyi Nemzeti Parkban voltunk kiránduláson. Kora reggel autóbusszal indultunk neki a hosszú és fárasztó útnak. Útközben megálltunk Karcagon  a Kunmúzeum kiállítását megtekinteni. Még Hortobágy előtt egy kis kitérőt tettünk Nagyivánba, ahol rengeteg gólyát láttunk, ez nekünk, hetényieknek különösen érdekes volt. Nagyiván Európa leggólyásabb települése, több mint 30 gólyafészekkel. A szállásunkra elég későn értünk oda, ezért mindenki már nyál csorgatva fogadta a vacsorát, ami nem más volt, mint a különleges hortobágyi palacsinta. A szobák átvétele után egy kiselőadást hallgathattunk meg Misi bácsi előadásában az érdekes nevű madarakról, ami megjegyzem, nem volt annyira érdekes, mint vártuk. Sokkal inkább Katona Mihály előadása (Misi bácsi) volt érdekes.

Másnap reggel a korai kelés és a reggeli után elindultunk a hortobágyi halastavak megtekintésére kisvasúttal.  Az egész nagyon jó bulinak tűnt, míg rá nem jöttünk arra, hogy a fél napot hidegben, szélben fogjuk tölteni.  Misi bácsi azzal a tudattal indult el a halastavakhoz, hogy az este bemutatott madarakat élőben is megmutathassa nekünk. A hidegnek köszönhető, hogy egy madarat sem láttunk, de Misi bácsi próbált minket lelkesíteni.  A madár les után a hortobágyi vadasparkba indultunk, ahol a puszta egész élővilágát is megtekinthettük. Kísérőnk vicces dolgokat is mesélt, pl. a gólyák etetéséről is. Az ottani előadóteremben található leírásokból megtudhattuk, hogy régebben Hortobágyon oroszlánok is éltek. Ezek után a Csárda Múzeumba nézelődhettünk, ahol mindenki felpróbálhatta és fényképezkedhetett a régi pásztorok ruháiban (szűrben).  A kilenclyukú híd megtekintése után a helyi vásárba mindenki kedvére nézelődhetett, vásárolhatott. A nap utolsó állomásaként ismét egy múzeumba kötöttünk ki, ahol a helyi madárvilág kitömött példányait nézhettük meg.  A szállásra visszaérve kis pihenés után ismét a madárvilág érdekességeiről hallgatunk előadást.

Az utolsó napunkon sem hagytak minket aludni, így szintén korán keltünk és rakodtunk mivel hamar el kellett hagynunk a szállást. Reggeli után a Hortobágyi Pásztormúzeumba indultunk, ahol a pásztorok életét mutatták be.  Majd egy újabb múzeum, ahol a régi foglalkozások tárultak szemünk elé. A sok kulturális élmény után újra szabadon engedtek minket a vásárba, de nem tartott sokáig, mert még hosszú út állt előttünk. Hazafele megálltunk Poroszlón a Tisza-tavi Ökocentrumban ahol Euróba legnagyobb édesvizű akváriumrendszerét nézhettük meg.  Itt rengeteg újdonságot és érdekességet láthattunk, mint például a kihalás szélén álló halfajokat, az akvárium legnagyobb halai úszkáltak a fejünk felett, mikrószkópos nagyítás alatt láthattunk emberi vért, békavért, békapetét. Az Ökocentrum után a helyi étteremben fogyaszthattuk el ebédünket, ami a hortobágyi ételekhez képest mennyei volt. Ebéd után buszba ültünk és nekiveselkedtünk a hosszú útnak, ami csak éjfél után ért véget. De megérte, mivel sok újdonsággal ismerkedtünk meg!!!

 

Androvics Franciska, 8.o.

 

 

Tanulmányi kirándulás – Hortobágyi Nemzeti Park

 

A SZMPSZ már több éve szervez magas színvonalú tanulmányi versenyeket, konferenciákat a kimagasló tehetségű felvidéki magyar gyermekek számára, egyrészt anyanyelvünk óvása, ápolása céljából. Másrészt viszont a természettudományok terén tevékenykedő tanulókat is felkarolja, támogatva a magyar gyermekeket abban, hogy alaposabban megismerjék a Kárpát-medence földrajzát,  regionális és természeti értékeinket. Évről-évre egyre több tanuló kapcsolódik be a Kárpát –medencei Földrajzversenybe, a Sajó Károly Környezetismereti Versenybe, a TUDOK és a Kincskeresők országos konferenciáiba. A versenyekre való felkészülés során a felvidéki gyermekek a  pedagógusok segítségével többletet kapnak nemcsak tárgyi tudásban, de önállóságra nevelődnek, megtanulják előadni munkájuk eredményét, a mai piacorientált világban „eladni“ magukat és tudásukat. A felvidéki magyarságnak pontosan erre van szüksége. Hogy a felnövekvő tehetségek ismerjék, szeressék régiójuk történelmét, földrajzát, természeti értékeit, kötődjenek ezen értékekhez, rendelkezzenek a helytállás képességével, legyenek önállóak, kreatívak.

Mindez elérhető. A tehetségek egyre inkább kibontakoznak, amit a versenyek, konferenciák eredményei és színvonala is alátámasztanak. Ez pedig nem másnak köszönhető, mint a SZMPSZ kiváló szervező munkájának, a felkészítő pedagógusok lelkesedésének, szakmai hozzáértésének, az iskolaigazgatók hozzáállásának, akik megteremtik a feltételeket, a színvonalas munka lehetőségét, és nem utolsó sorban a gyermeki lélek és elme nyitottságának, befogadóképességének, tudásvágyának.

A SZMPSZ az idei tanévben gondolt minderre, mikor a Nemzeti Tehetség Program pályázati támogatása keretében háromnapos tanulmányutat szervezett a Hortobágyi Nemzeti Parkba azon tanulóknak és felkészítő pedagógusaiknak, akik a tanulmányi versenyeken és országos konferenciákon sikeresen szerepeltek. A tanulmányi kirándulás jó alkalom volt nemcsak a jutalmazásra, de a felkészítő tanárok lelkesedésének fellendítésére, valamint a tehetséges tanulók ismereteinek további gazdagítására.

A felvidék különböző régióiból 11 iskola 31 tehetséges tanulója és 12 felkészítő, kísérő pedagógus részesülhetett abban az élményben, hogy szakértő vezetéssel három napot töltött Magyarország egyik legszebb nemzeti parkjában.

Az autóbusz május 26-án, vasárnap reggel indult Vágselyéről, érintve a negyedi és komáromi felszállóhelyeket. A csoport útikedvét még a vészjósló fellegek hada sem tudta elvenni. A diákok félszegen ismerkedtek, sokan pedig örültek a közös versenyek utáni viszontlátásnak. A pedagógusok is örömmel üdvözölték az ismerős kollégákat, és kihasználták a hosszú út adta alkalmat a szakmai eszmecserére . Út közben csatlakozott a csoporthoz Katona Mihály, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja, aki már több mint négy évtizede végez madártani megfigyeléseket a környéken. Első megállónkra, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeumba is ő kísért el bennünket, hiszen büszke kun származására. Kunokkal kapcsolatos gazdag történelmi és néprajzi ismereteit szívesen megosztotta velünk, így téve színessé és érdekessé a múzeumlátogatást.

Utunk Hortobágy felé Nagyivánon vezetett keresztül. E kis település a „Hortobágy kapuja“, és érdekessége, hogy a vidék „leggólyásabb faluja“. A főúton végigsétálva minden villanyoszlopon gólyafészket láthattunk, bennük az egykedvűen bámészkodó, ázó-fázó gólyákkal.

A szálláshelyre estére érkeztünk. Mátán, a Fecskeház Erdei iskola szálláshelyen stílusosan, hortobágyi palacsintával vártak. Vacsora után meghallgathattuk Katona Mihály előadásának 1. részét, Hazánk érdekes madarai címmel. Másnap reggel elindultunk Közép-Európa egyik legnagyobb halastó rendszeréhez, a hortobágyi halastavakhoz, mely Közép-Európa egyik legismertebb madárélőhelye is egyben. Sajnos az időjárás nem kedvezett a tervezett madármegfigyelésnek. A kisvasúton megtett út után távcsövekkel felszerelkezve, kabátba öltözve másztunk a lelátóra. A madarak zöme fázósan örizte fészkét, az ilyenkor szokásoshoz képest jóval kevesebb madár röpdösött az erős, hideg szélben. Számunkra így is újszerű élményt nyújtott a nádi és vízi madarak sokaságának látványa.

Délutánunkat Malomházán, a Hortobágyi Vadasparkban töltöttük, ahol a hortobágy jellegzetes állatvilágával ismerkedtünk. Lelkes, fiatal vezetőnk olyan érdekes történeteket fűzött egy-egy állathoz, ami örökre az emlékezetünkbe vésődött. Megtudtuk, hogy mitől „ rekonstruált“ az őstulok, hogy a nádi farkas nem is farkas, hanem sakál, hogy a vadmacska tiszta fajtáját a kihalás fenyegeti, mivel keveredik a házimacskával, hogy a beteg gólyák etetésekor hogyan kell becsapni az egészségeseket, és még sok egyebet.

Estefelé baralgoltunk Hortobágyon a kézműves vásáron, és végigjártuk a Csárdamúzeumot, az Alföld leghíresebb, legnagyobb csárdáját, és egyben Hortobágy legrégibb építményét, aminek első épületében Petőfi is megfordult. Itt lefényképezkedhettünk a hortobágyi csikósok ruhájában, a czifraszűrben, ami megdöbbentően nehéznek bizonyult.

Ezután ellátogattunk a Hortobágy folyó fölött átívelő, a kereskedelmet, állathajtást és forgalmat biztosító híres Kilenclyukú hídhoz, mely Európa leghosszabb kőhídja, amit az 1690-es években épült fahíd helyére Debrecen városa építtetett 1825 és 1833 között, és ami mára már a Világörökség része.

Este Katona Mihálytól újabb érdekességeket tudhattunk meg , de nemcsak hazánk madarairól, hanem a nagyvilág egyéb tájain élő „ leg-leg-leg rekorder“ madarakról is. Utolsó napunkon ismét Hortobágyra látogattunk, ahol megtekintettük a Pásztormúzeumot, amiben a pásztorok életét, eszközeit , ruházatát bemutató kiállítást jártuk végig, valamint egy kisfilmet is megnéztünk a hortobágyi pásztorok életéről. A Látogatóközpontban a puszta természetrajzát és a gazdag élővilágát bemutató kiállítás kötötte le a figyelmünket, valamint érdekesnek találtuk a Kézművesudvar ősi mesterségeket bemutató kiállítását is.

Déltájban elindultunk Poroszló irányába, a következő úticélunkhoz, a Tisza –tavi Ökocentrumhoz, aminek akváriumrendszere egyedülálló élményt nyújtva tárta elénk Magyarország második legnagyobb tavának élővilágát. És mintha nem nyújtana elegendő élményt a 2m-es vizák, pontyok, csukák, kecsegék, a vidrák, szalmandrák látványa, megfigyelhettük a rovarvilágot is, de találtunk itt állatsimogatót és játszóparkot is. A sok élménytől alaposan megéhezve tértünk be egy késői ebédre, ami után már csak a hosszú hazaút várt ránk. Azonban az út hátralevő részét sem töltöttük haszontalanul, mert a kollégákkal hasznos eszmecserét folytattunk versenyekről, iskolai eseményekről, szokásokról, ezzel is gazdagítva ötlettárunkat.

Mindent egybevetve elmondható, hogy a tanulmányi kirándulás teljes mértékben elérte célját, hiszen a résztvevő tehetséges gyerekek jól érezték magukat, új ismereteket és élményeket szerezhettek, a kísérők pedig újabb támpontokat kaptak az új tehetségek kibontakoztatására. Mindezért az egész csapat nevében szeretnék köszönetet mondani, nemcsak a Magyar Tehetség Programnak, de a SZMPSZ vezetőségének is az ötletért és a lehetőségért, valamint Szetyinszki Veronika kolléganőnek a zökkenőmentes szervezésért, a gyors problémamegoldásokért, és azért a rugalmasságért, ami teljessé tette számunkra a kirándulás élményét.

A felvidéki magyar iskoláknak kívánok sok ügyes és tehetséges tanulót, sok lelkes, nagy tudású szaktanárt, szép versenyeredményeket, hogy a jövőben minél több iskola minél több tanulója részesülhessen hasonló élményben.

 

Czibor Angelika, a hetényi Tarczy Lajos Alapiskola igazgatója

 

Ajánlatunk

Kapcsolat

  • Základná škola Lajosa Tarczyho s vyučovacím jazykom maďarským Chotín
    Školská 332
    946 31 Chotín
  • Igazgató:
    0908454733
    +421908 454 733

Fényképalbum

Menü:

Menü: