Tisztelettel és szeretettel köszöntöm valamennyi vendégünket iskolánk névadója, Tarczy Lajos születésének 206. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő Tarczy Emléknapunkon.

Engedjék meg, hogy külön üdvözöljem és bemutassam és

ismerősünkként köszöntsem Kun Ferencz urat, a Rákóczi Szövetség alelnökét, aki nem először jár közöttünk. Itt volt a testvériskolai kapcsolat felvételénél, valamint tavaly Fociológia címmel előadást tartott a foci iránt rajongó hetényieknek.

Köszöntöm Szanyi Mária, néprajzkutatót, a Kincskeresők Országos Konferenciájának szervezőjét. Örülök, hogy elfogadta felkérésünket, és megnyitja színjátszástörténeti tárlatunkat. Vendégeink közül ő az, aki leginkább ismeri munkánkat, hiszen több alkalommal is találkozott már pedagógusainkkal, gyermekeinkkel, ellátott már jó tanáccsal, és nem egyszer segített a helytörténeti kutató munka kiteljesítésében.

Üdvözlöm Fodor Attila mérnök urat,  a Selye János Egyetem mellett működő Comenius Pedagógiai Intézet vezetőjét,  aki viszont tantestületünket ismeri jól, hiszen tanfolyamot vezetett már nálunk, sőt nemrégiben vizsgáztunk is az intézet által akkreditált programból. A mai napon viszont alkalma nyílik gyermekeinkkel is találkozni, így bővíteni a rólunk kialakult képet.

Köszöntöm testvériskolánk, a pápai Tarczy Lajos Általános iskola küldöttségét, akik szintén hűen őrzik Tarczy örökét, és sokszor segítenek és támogatnak bennünket.

Üdvözlöm Lucza Sára polgármester asszonyunkat, Palcsó Attila tiszteletes urat, továbbá partnerintézményeink vezetőit: Gáspár Katalint, az óvoda igazgatónőjét, Svitek Györgyöt, az ógyallai müvészeti alapiskola igazgatóját, Vágyó Gyöngyit, a komáromi művészeti iskola igazgatóhelyettesét, zongoraoktatónkat, valamint Molnár Péter karatemestert, gyermekeink karateoktatóját.

Örülök, hogy nyugdíjas kollégáink idén is elfogadták meghívásunkat, és eljöttek közénk kicsit nosztalgiázni. Üdvözlöm valamennyiüket. Nagyszerű dolognak tartom, hogy pihenőéveiket töltve sem feledkeznek meg rólunk, hogy szívesen jönnek közénk, és érdeklődnek az iskolánkon  zajló élet iránt.

Köszöntöm továbbá megújult iskolatanácsunk tagjait, akik közül többen még csak most ismerkednek iskolánk eredményeivel, az itt folyó munkával.

Köszöntöm a SzMK vezetőségét is  akik nemcsak anyagilag, de tettekkel is segítették mai ünnepünk megvalósulását. Köszönöm a hozzáállásukat és a segítségüket.

A végére hagytam azon vendégeink üdvözlését, akik a mai napunk kulcsszereplői, akik nélkül a mai kiállításunk nem jöhetett volna létre, hiszen az ő lelki és tárgyi emlékeik szolgáltak alapul a tárlat összeállításához.

Köszönjük Farkas Józsi bácsinak és feleségének Farkas Eszter, Dékány Gyuri bácsinak és Éva néninek, Danis Erzsike tanító néninek, Vlacsek Irén néninek és Sanyi bácsinak, Hencz Eszti néninek, hogy emlékeiket felidézték, fényképeiket előkeresték és átadták nekünk. 

Köszönet jár továbbá a sok átadott anyagért, érdekes történetért,  polgármester asszonyunknak, Saci néninek, Csintalan Elek igazgató úrnak valamint valamikori színházi rendezőinknek Kiss Péntek Józsefnek és Szalai Miklósnak és Varga Irén néninek akik egyéb elfoglaltságuk miatt  mai ünnepségünkön csak lélekben tudnak velünk lenni. 

Köszönöm továbbá kollégáim munkáját, akik sokat fáradoztak azon, hogy a mai napon  mindenki jól érezze magát, és új élményekben gazdagodjon.

Tisztelt vendégek! Iskolánk 2000 óta viseli Tarczy Lajos nevét. Akkor, a magyar nyelvű oktatás visszaállításának 50. évfordulója illő alkalom volt a névadóra. 

Választásunk nem volt véletlen.

Csakúgy mint mi most, elődeink már akkor is  kutatták a   helyi értékeket, és  úgy gondolták, hogy Tarczy Lajos, községünk szülötte, a későbbi  jeles pápai tanárember,  Petőfi és Jókai tanára, az Önképző kör megalapítója, olyan értékes egyénisége a magyarságnak, aki megérdemli, hogy nevét  és szellemiségét megőrizzük az utókor számára, hogy munkásságát részletesen megismerjük, hogy  az általa megalapozott értékeket átvegyük, és örökét átadjuk gyermekeinknek is. 

Az ő személyiségének sokoldalúsága, új módszerei, szemléletessége, modern, sokszor  saját készítésű eszközei, tankönyvei mind-mind példaként állnak  pedagógusaink előtt, akik igyekeznek a nyomdokait követni.

Az anyanyelvi oktatáshoz, a nemzethez való ragaszkodása szintén követendő.

 Gyermekeket igazi emberies emberekké nevelő hatása pedig a mi kis iskolánkon is jelen van.

Iskolaprogramunk címe is hűen tükrözi a szellemiségéhez való ragaszkodásunkat: Korszerűen a régióért

A korszerű módszerek alkalmazásában az immár második éve tartó  Európai Unió által támogatott projektünk is nagy segítségünkre van. Ennek keretében sikerült interaktív táblákat vásárolnunk, az osztályokat informatikai eszközökkel felszerelni, valamint korszerü tansegédeszközöket beszerezni. A projektben előirányzott tanfolyamok megtanítottak bennünket az interaktív tábla használatára, illetve tananyag írására. Így valóban korszerű módszereket és eszközöket használunk az oktatás során.

A régiónkért kifejezést mi sajátosan értelmezzük. Nemcsak tágabb régiónkkal ismerkedünk, hanem kimondottan helyi értékeket keresünk, kutatunk és közvetítünk az utókor számára, nem titkolt szándékkal. Célunk az, hogy gyermekeinkkel megismertetve a múltunk értékeit, olyan községünk iránti szeretetet, elődeink iránti tiszteletet alakítsunk ki, ami biztosítja a  fiataljaink ragaszkodását szülőfalujukhoz. Az évek során egyre gyarapítottuk felkutatott helyi értékeink tárházát. Ebben nagy szerepe volt és van Rancsó Andrea történelem szakos kolléganőnek. Az ő irányításával gyermekeink megismerkedtek Tarczy Lajos életével és munkásságával, a helyi népviselettel, foglalkozásokkal, községünk nevének változataival történelmünk során , a helyi ásatási leletekkel, a hetényi focitörténettel, az idén pedig képet kapnak a helyi színjátszás történetéről. 

A sokéves kutatómunka eredménye lesz a tavasszal megjelenő helytörténeti munkafüzetünk is, ami szintén a projektünk keretében kerül kiadásra, és ami lehetőséget ad arra, hogy az elkövetkező években hatékonyan taníthassuk a helytörténetet, beépíthessük a történelem és biológia órákba, ezzel is korszerűsítve  és egyedivé téve  a tantárgyak  oktatását. 

Az évek során nemcsak megismerkedtünk a helyi értékekkel, de gyermekeink Keszeg Ildikó nevelőnő segítségével az iskolai klubban már első osztályos koruktól tanulják a jellegzetesen hetényi kézimunka, az azsúr varrását is. 

Iskolai programunk további alappilléreit a szülők,  a gyermekek és pedagógusok között végzett felmérés alapján választottuk meg.

Ezek pedig nem mások, mint a rendre és fegyelemre nevelés, az egyéni bánásmód, valamint a sportra és egészséges életmódra nevelés.

Ezek közül az első kettő csakis azért lehetséges, mert kis létszámú osztályaink vannak, ahol lehetőség nyílik minden gyermekre külön odafigyelni, figyelembe venni az egyéni nevelési igényeket, és közvetlen mindennapi kapcsolatot kialakítani gyermek – tanító és szülő között. Ennek köszönhető, hogy a mai vad világban is még mindig sikerül a szigorú iskolai rendtartásunk szabályait betartatni, fegyelmezett, illedelmes új generációt felnevelni. Az évek során megtapasztaltuk azt, hogy ugyan fontos a tárgyi tudás, a szép tanulmányi és versenyeredmények, amiknek elérésére büszkék is vagyunk, főleg a matematikai, magyar nyelvi és szavalóversenyek eredményeire, de sokkal fontosabb a gyermeki jellem formálása, az igazi, hatékony nevelés. A szép oktatási eredményeink mellett leginkább arra vagyunk büszkék, hogy kis iskolánkról olyan gyermekek kerülnek ki a nagyvilágba, akiknek fontos a magyarságuk, hűen őrzik azt,  tisztelettudóak, vannak céljaik, talpraesettek, kiigazodnak a modern világban, de ragaszkodnak, és vissza-visszatérnek hozzánk.

Megmelegszik a szívünk, mikor a ballagás után a 9. osztályosok sírva  ölelnek meg bennünket, mikor a könyvtári napra segítenek a kicsiknek a könyvpárbajra felkészülni, vagy mikor Mikulásnak öltözve megénekeltetnek bennünket és saját maguk által készített ajándékot kapunk tölük, mikor a természetiskolában a hatodikos gyerek a hátára veszi és cipeli az elsőst, aki már elfáradt, mikor a tízórai szünetben a nagyok leállnak a kicsikkel játszani, mikor az iskolai klubba be-beülnek a nagylányok tanulni a kicsikkel, mikor szakkör előtt nem mennek haza és jönnek vissza a gyerekek, hanem csapatokban elvackolják magukat a könyvtárban, mert ott jól érzik magukat, mikor a könyvpárbajon  partnerként ülünk egymással szemben, és látjuk, mennyire élvezik, hogy olyat is tudnak tőlünk kérdezni, amit mi nem tudunk.

Lassan hozzánk nőnek, ide kötődnek, és ezt akkor érezzük igazán, mikor középiskolásan visszajönnek és beülnek egy-egy tanítási órára nosztalgiázni, mikor visszatérnek a rendezvényeinkre és 20 évesen már itt vannak közöttünk a szülők-  tanítók – iskolabarátok bálján. Ebben rejlik kis iskolánk községünket megőrizni szándékozó ereje.

A jellem ilyen irányú formálását azonban csak a kis létszámú iskolákon lehet elérni. Ezt érzik a szülők is, akik bíznak oktató-nevelő munkánk hatékonyságában, hűek hozzánk, nem viszik a közeli városi nagyiskolába a gyermekeket. 

Szomorúsággal tölt el az, hogy ezek az emberi értékek a mai világban, itt nálunk, mit sem számítanak.  Szülő, pedagógus  és gyermek egyaránt felháborodik azon, hogy a kis iskolákat a bezárás veszélye fenyegeti. 

Tudjuk, hogy itt a Felvidéken a kisgyermekként falujáról elkerülő magyar gyermek nem kaphatja meg ezeket az értékeket, nem alakulhat ki ez a mély kötődés, sem a nemzethez, sem a szülőhelyhez, és ez hosszú távon a falvak elnéptelenedéséhez, a magyarság elsorvadásához vezet. Szomorú, hogy még mindig súlyt a magyar átok, hogy nem vagyunk képesek kellő erővel összefogni, és kiállni magunkért. Mi szerdán délután megtettük a magunkét, egész autóbussszal utaztunk Pozsonyba a parlament elé. Ha minden magyar falu, aminek kisiskolája halálra van ítélve, megtette volna ugyanezt, illetve magyar városaink és falvaink szolidárisak lettek volna velünk, talán nem ilyen eredménnyel zárul a szerdai parlamenti szavazás. 

Sajnos ez az esemény szomorú alaphangot ad mai ünnepségünknek.  Én azonban bízom benne, hogy az elfogadott törvény ellenére még annak hatályba lépése előtt közösen, fenntartó, pedagógusok és szülők, megtaláljuk a megoldást arra, hogyan őrizzük meg iskolánkat, községünk jövőjét. 

Így, karácsony előtt, reménnyel és hittel a szívünkben ünnepeljünk.  Kérjük, hitünkben és reményünkben erősítsen bennünket egyházunk és lelki vezetőink, és bízunk abban, hogy még nagyon sok éven keresztül lesz lehetőségünk Tarczy Lajos születésnapját megülni, örökét továbbadni ezen az iskolán. 

És hogy színjátszástörténeti kiállításunk megnyitása előtt a témához illő vidámabb hangulatot teremtsünk, megkérném Hollósi  Csaba, 6. osztályos tanulónkat, mondja el nyitóversét. 

Köszönöm, hogy türelemmel meghallgattak. 

Tisztelt vendégek, kedves gyerekek!

Ma délelőtt már beszéltünk arról, hogy mennyire fontos a mi kis iskolánkon az összetartozás érzésének erősítése. Ennek része a Tarczy napi ünnepségeink szép hagyománya, amikor is a legkisebb tarczysokat is ünnepélyesen felavatjuk, és hivatalosan is a kis csapatunk tagjaivá válnak. 

Kedves kis elsősök! Ajándékot kaptok ma legidősebb társaitoktól a 9. osztályosoktól. Egy szép szimbólumot, a hetényi iskola gólyás nyakkendőjét. Tudjátok-e mit jelent ez?

Elárulom nektek. Néhány hónapja már ti is közénk tartoztok. Szeptemberben még nem mindig tudtátok, hogyan kell viselkedni a folyosókon, az ebédlőben, hová és hogyan kell tenni a holmijaitokat, mikor lehet pisilni menni, tízóraizni. Mára már ezt nagyon szépen megtanultátok, ismeritek szabályainkat, és igyekeztek betartani azokat. A kezdeti játékosságot felváltotta az igazi iskolai munka. Megismerkedtetek nagyobb társaitokkal, barátokat szereztetek közöttünk.

Ezért megérdemlitek a gólyás nyakkendőt, ami azt fejezi ki, hogy mi valamennyien összetartozunk, felelünk egymásért, vigyázunk egymásra, segítjük egymás munkáját. Vislekedjetek ti is ennek megfelelően. 

Legyetek büszkék a nyakkendőre, és arra, hogy közénk tartoztok. Dolgozzatok keményen, vislekedjetek szépen, hogy mi is büszkék lehessünk rátok.

Kívánok nektek a továbbiakban sok sikert, sok szép közös élményt, kívánom, hogy szerezzetek közöttünk felejthetetlen emlékeket, melyek végigkísérnek majd benneteket egész életetek során.  Legyetek rá büszkék, hogy ti is Tarczys diákok vagytok. 

Kedves gyerekek! Most pedig arra kérlek benneteket, hogy mutassuk meg a kis elsősöknek és a vendégeknek, hogy milyen változatos és élvezetes is egy Tarczys diák élete. Milyen lehetőségek nyílnak meg mindenki előtt a sokoldalú fejlődésre itt az iskolánkon. Csak magatokon múlik, hogy éltek-e ezekkel a lehetőségekkel, mi megleljük bennetek a tehetséget, a ti dolgotok, csak egy kicsit többet dolgozni, mint a kötelező tanulás, és fantasztikus emberekké válhattok, fantasztikus jövő várhat rátok. Nagy szerencsénk van, mert kreatív tanítóink vannak, akik szívesen vezetik a színjátszó és dráma szakkört, iskolai klubban megtanulhatjátok  a virágkötészetet, a kézimunkázást és az azsúr varrását,  a tanító nénik és bácsik órákon kívül is készítenek benneteket versenyekre nemcsak matematikából, magyarból, helytörténetből, de ének és szavalóversenyekre is, így lassan megismeritek népdalainkat, de gyönyörűen énekeltek zsoltárokat is, amiről már délelőtt megbizonyosodhattunk. Segítségünkre vannak a művészeti alapiskolák is, így tudunk rajzot, táncot, zongorát tanítani, sőt Écsi Gyöngyi néni bevezetett benneteket a bábozás lenyűgöző világába, valamint a néptánc alapjaiba is. Szívesen énekeltek és játszotok angolul, van lehetőségetek sportolni, focizni, teniszezni, karateból pedig nemzetközi versenyeken értek el nagyszerű eredményeket, sőt művészi szinten kátáztok. 

Adjunk egy kis ízelítőt mindebből!