A varrottas története

• Hetény Komáromtól 10 km-re északkeletre fekszik a mátyusföldi síkságon. Közigazgatásilag határos: Izsával (délről és keletről), Szentpéterrel (északról), Komárommal (délnyugatról). A község déli határát az Öreg-Zsitva alkotja. A falutól északra fekvő dombos területen találjuk a Csenke-erdőt (Čenka), valamint a Hetényi-homokbuckákat.
• Gazdag történelemmel rendelkezik: - a vaskor időszakát  3 korszakra osztjuk , ezek közül az egyik a hetényi kultúra nevet viseli, melyet a község területén  végzett régészeti ásatások során előkerült gazdag kelta lelet anyaga után kapta. Mi most mégis a hetényi  varrottast szeretnénk bemutatni.
• A Magyarország Vármegyéi és városai c. kötet, Magyarország monográfiája c. kiadvány a MIllénium  idejére kiadott sorozatában, a Komárom Vármegye és szabad királyi város c. részében így írnak Hetényről:” Komárom vármegye házi iparának legjelentékenyebb ága a hetényi Subrikálás. Hetény községében kb. 25 évvel ezelőtt új és szépen jövedelmező kézimunkaipar keletkezett, amely még most is fejlődőben van, s helyesen irányítva és terjesztve szép jövőt ígér! „
• E szép jövő reményében Baranyai Géza Komárom megyei nagybirtokos nejével együtt tanfolyamokat szervezett az asszonyok számára, hogy könnyebben jussanak egy kis keresethez.
• Az asszonyok főleg a téli hónapokban együtt kézimunkáztak a fonóban, vagy később, jobb időben a paplak udvarán.
• Egy ilyen tanfolyamot vezetett Szalay Zsigmondné Dékány Lídia a 1900-as évek elején., aki a munkáival az 1927-ben rendezett komáromi kiállításon elismerő oklevelet nyert.
• A tanfolyamra mindenki hozta magával a kézimunkázás kellékeit: a dobot, dobszíjat, tűt, ollót, dobruhát és a cérnát. A dob a szitásnál vásárolt kör alakú kb. 10cm magas hajlított fa volt,  melyre a dobszíjjal kifeszítették         a kézimunkát . Ha a kézimunka kicsi volt hozzáöltötték a dobruhákat , melyek frissen mosott és vasalt használt lepedő darabjai voltak.
• „ Némi hírre tett szert a hetényi úgynevezett varrottas , házi használatra szánt  áttört , vagy magyarosabban vagdalásos munka, amely azonban ízlés és kivitel dolgában jóval mögötte marad a már szintén mind inkább tömeg áru szintjére süllyedt igazi varrottasnak. „ Ez pedig az Azsúr volt.
• Az 1870-es években a kézimunkázás virágzó házi ipar volt Hetényen, ezt bizonyítja  a Milléniumi Kiállítás bíráló bizottsága által Hetényieknek adományozott 7 cm átmérőjű bronz  emlékplakett , melyet Beck Ödön Fülöp készített .
• Az ügyesebb, leleményesebb asszonyok járták a vásárokat, Pestre is eljutottak, s itt kínálták portékájukat. Magukkal vitték mintacsíkjukat, s a megrendelők ez alapján választhattak, hogy milyen mintázatú kézimunkát szeretnének. Fedák Sári híres magyar színésznő is hetényi terítőkkel díszítette lakását, melyet Farkas Andrásné Tisóczky Mária néni hordott fel Pestre. Üknagymama
• Az azsúrozás díszítő jellege abban áll, hogy az egyirányú szálak kihúzásával felfedjük a keresztirányú szálakat, amiket hurkolással különböző módon „kötegelünk”. A szálak csoportosításából alakul ki a minta. Azsúrozásnál alapszabály, hogy az anyag visszáján dolgozunk,   balról jobbra haladunk,   az alapkelmébe alul mindig ugyanazon szál alá öltünk, hogy egyenletes azsúrt kapjunk,     és csomót sose kötünk a fonalra: kezdésnél jobbról balra bevezetjük a szál végét az azsúr szélébe, így   a leöltésekkel egyúttal el is dolgozzuk.
• A komáromi lapok, 1895-es évi számában Szelle Margit úrhölgy, hetényi postamesternőt méltatják, aki  a hetényi  szegény sorsú nők háziipari készítményeit (minők: szövés, fonás, varrottasok, népies hímzések) összegyűjti és  bemutatja az Ezredéves Kiállításon.” Bár találna a szép példa, melyre hivatkoztunk, követőkre!” írja cikk.
• Az ezredéves kiállítást tekintették az 1900-ban megrendezett Párizsi világkiállítás főpróbájának, ami nemcsak Szelle Margitnak, de Heténynek is szép sikert és hírnevet hozott. Szelle Margitot csipkeverés hímzésért elismerő oklevéllel jutalmazták.
• A korabeli sajtó is nagyon sokat foglakozott a hetényi varrottassal. 1906. októberi számaiban egy karácsonyi vásár előkészületeiről írnak, melyet az 1891 – es ipari kiállítás mintájára, vagy ahhoz hasonlóan szeretnék megvalósítani.: „Köztudomású dolog, hogy Komárom megyéban a háziiparnak többféle ágát művelik. Elsősorban áll Hetény gyönyörű subrikája….” áll a cikkban. A kiállításon ismét nagyfeltűnést keltett a kézimunka, melyet „…két ügyes, szemrevaló hetényi menyecske mutatott be és szép viseletük feltűnést keltett, olyannyira, hogy megrendelésekkel jöttek haza”
• A cikk tovább írja: A hetényi háziiparral foglalkozóknak, mára elég nagy piacuk van az országban, sőt azon kívül is. A terjesztésén kívül arra kell helyezni a fősúlyt, nézetünk szerint, hogy a háziipart a szomszédos falvakban (Szentpéter, Izsa, Kurtakeszi és Marcelháza) is meghonosítsuk, ezek lakosságának is megélhetési forrásokat nyújtsunk. Heténynek akkora piaca van, hogy a folyton fokozódó megrendeléseknek máris alig képes eleget tenni.” Ekkor már a toledós munkák is készülnek.

• A toledó – hímzés a szálhúzásos, áttört kézimunkák egyik fajtája. Készítésekor úgy vágják ki bizonyos rendszer szerint a vászonkötésű alapanyag szálait, hogy a motívumot maga a sértetlen alapanyag alkossa.
• A mintát tűvel kilyukasztják,  ráhelyezik  az anyagra, megszórják indigóporral , amit alaposan beledörgölnek.  Ez a drukkolás. Ez a hímzésmód viszont már környékünk falvaira is jellemző.
• A téli időszakban a hímzés a fonóban, nagy családoknál történt. 10-12 asszony körül ülte az asztalt s petróleum lámpánál folyt a munka. Nemritkán a fogyatékkal elő férfiak is hímeztek. Közben énekeltek és mesét mondtak. Egy hetényi mesével szeretnénk befejezni beszámolónkat: Történt egyszer hogy a hetényi özvegyasszonyt megátkozták mert minden kérőjét kikosarazta. El is jött érte az ördög. Az özvegyasszony ígéretet tett, hogy igent mond ha hamarabb elkészül a kézimunkával mint ő. Az ördög úgy gondolta ha hosszú cérnát fűz a tűbe gyorsan elkészül. A cérna olyan hosszú lett hogy az ördögnek ki kellet ugornia az ablakon, megkerülnie a házat hogy ismét bele tudjon szúrni az anyagba.  A nagy futkosástól hamar elfáradt s egyre lassúbb lett. Közben pedig a szép özvegynek szorgosan járt a keze. Így győzte le a hetényi subrika az ördögöt.

Rancsó Dorottya, Androvics Franciska, 7.o.

2011/2012

felkészítő pedagógus: Mgr. Rancsó Andrea

felhasznált Irodalom: az előadáshoz tartozó letölthető bemutató tartalmazza

katt ide: A_hetenyi_varrottas.ppt