Könyvtári nap és éjszaka (április 4-5)

1.-2. osztály –  Nem hinném, hogy van olyan kisgyerek, aki ne hallott volna Bogyóról és Babócáról. Húsvét előtt természetesen „A hímestojások” című történetüket dolgoztuk fel az 1-2.osztályban. A mese felolvasása közti szünetekben minden gyerek elkészített egy-egy mesefigurát, csoportokban ill. egyénileg feladatlapokat oldottak, az iskolaudvaron elrejtett tojásokat, a könyvtárban pedig könyveket kerestek, és egy színes óriás-puzzle is izgalmas perceket hozott nekik. Mindezt fotózkodás követett a fotoboxunkban. A végén mindenkit csokitojásokkal és oklevéllel jutalmaztunk.

U.I.: s ami nem fért bele aznap, azt húsvét után befejeztünk, pótoltunk – így az akkor beteg gyerekek sem maradtak ki a szórakozásból.

Hovany Renáta tanító néni

3-4. osztály –  A 3-4. osztályos gyerekkel a tavalyi év könyvtári délutánján megismerkedtünk Juharfalvi Emillel, és az ő izgalmas életét próbáltuk mi is életre kelteni a diákok számára. Amikor Emil fejére levesesfazék szorult, akkor mi is a fejünkre húztunk egy nagy konzervdobozt, és úgy próbáltunk átjutni az akadálypályán. Amikor pedig Emil a kishúgát húzta fel véletlenül egy zászlórúdra, akkor mi is a magasba röpítettük a gyerekeket a tornatermünkben. Mivel a gyerkőcök nagyon élvezték Emil kalandos történetét, idén Astrid Lindgren következő Juharfalvi Emilről szóló regényét vettük elő a könyvtári napon.

A gyerekeket csoportokba osztottuk, majd megismerkedtek a Macskaháj tanya minden jószágával, utána pedig nekik kellett pontosan annyit lerajzolniuk, amennyi a történetben szerepelt. Minél ügyesebben tudták felidézni az állatokat, annál több kis zsetont tudtak bezsebelni. Ezt követően rengeteg béka lepte el az osztályt, amelyeket mi magunk hajtogattunk. Valakié kisebbet, valakié pedig nagyobbat szökkent.

               A bőséges uzsonna után folytattuk Emil történetét, ahol a lovaglásáról olvastunk. Mivel az iskolaudvar közelében nem találtunk egy épkézláb lovat sem,  egy gumilabdával próbáltuk meg átadni ezt az élményt a tornateremben a gyerekeknek. „Lovaglás” közben lufikat igyekeztek kidurrantani.

Az utolsó benti programunk a célbalövés volt, ahol a csapatok kipróbálták,  hogy mennyire tudnak pontosan célozni. Végezetül pedig nem maradhatott el a kincskeresés az udvaron, ahol a zseblámpákkal felszerelt csapatok igyekeztek összegyűjteni az elrejtett rákokat. Ezeken kívül voltak még tippelős feladatok, keresztrejtvények, egy kis helyesírási gyakorlat és sok izgalmas játék, amivel a gyerekeknek készültünk Enikő nénivel, Ági nénivel és Ervin tanbával.  

Kovacsics Dávid tanító bácsi

5-6. osztály –  Vidáman, izgalmasan teltek a könyvtári napok. Volt sok móka, étel, ital. A négy madár titkát fedeztük fel: nyomoztunk, rejtvényt oldottuk és varázskenőcsöt gyártottunk, amitől még az is csillámos lett, aki csak ránk nézett.

Az ottalvásra is volt lehetőségünk, így felső tagozatosként szuper élményben volt részem . Már alig várom, mikor lesznek a legközelebbi könyvtári napok.

Zsemle Hanna, 5. osztályos tanuló

7-9. osztály - Ebből az estéből nagyon különleges iskolai esemény kerekedett. Jekyll és Hyde  szerepeibe kellett magunkat képzelni, de detektíveknek is kellett lennünk, hogy az ügyet megoldjuk. Végül persze elkaptuk a bűnözőket!

Voltak megoldandó bűnügyek a feladatokban. A bűntény feltárása alatt vicces jelenetekre is sor került. A bűnügyek megoldásaiban a három osztály nagyon jól szerepelt. Az est utolsó óráira mindenki elfáradt. Megérdemelten, kimerülten hajtottuk álomra fejünket.

Mester Bálint, 8. osztályos tanuló

A magyar költészet napja (április 13.)

Április 11-én József Attila születésnapját, avagy a magyar költészet napját ünnepeljük, ám idén iskolánkban a húsvéti szünetnek és egyéb eseményeknek köszönhetően csak két nappal később került sor erre a már hagyománynak számító megemlékezésre.

A kilencedikesek a nagyszünetben pár József Attila idézettel lepték meg az iskola többi tanulóját, akik figyelmesen hallgatták végig a verssorokat. Ezután Dorián saját versével kápráztatta el a hallgatóságot bizonyítva, hogy a vers és a versírás él és virágzik a Tarczy falain belül is. Nelli néni pedig zárásként meghirdette a Petőfi 200 Fesztivált. Izgatottan várjuk költőpalántáink alkotásait!

Bakulár Emília, 9. osztályos tanuló

Nárciszok napja 2023 (április 20.)

Április 20-án, a nárciszok napján szerte az országban gyűjtést szerveznek a rákos gyerekek megsegítésére és a rákkutatás támogatására. Az iskolában is ezt tettük: a kilencedikesek körbejárták az iskolát, és az adományért cserébe az ingekre, pólókra nárcisz került. A nárcisz az együttérzés és a remény jelképe ezen a napon.

Sipos Fruzsina, 9. osztályos tanuló

Tanulmányi kirándulás Erdélyben (április 28 – május 2.)

Az iskola pályázatának hála sikerült eljutnunk Erdélybe. A 7. és 8. osztály diákjai április 28-án indultunk és május 2-án este érkeztünk haza.

Maga az indulás is izgalmas volt, ugyanis hajnali 4.30-kor indult el a busz az iskola elől. Egyszóval aznap jó hamar keltünk. Egy kicsit izgultunk is miatta, de végül minden rendben ment.

Az út viszont, na az örökkévalóságnak tűnt! Voltak, akik beszélgettek vagy zenét hallgattak, de mindig jól éreztük magunkat. Útközben megálltunk néhány helyen. Ilyen volt például Körösfő, ahol megnéztük a templomot és az iskolánk testvériskoláját.

Utána megálltunk Kolozsváron városnézésre, láttuk a főteret és a templomot. A templom hatalmas és gyönyörű volt. Láttunk benne kriptából leleteket és megnéztük a templom eredeti, legrégebbi freskóit. Aztán megérkeztünk a szálásra. Megmondom őszintén, rosszabbra számítottam, de finom ételt készítettek, és a szállás is kényelmes volt. Az estéket mindig nagyon élveztük és gyakorlatilag végigszórakoztuk.

A második nap, tehát 29-e volt talán a legsűrűbb. Az első megállónk, Tamási Áron szülőháza, nagyon érdekes volt. Komolyan mondom, mintha visszamentem volna az időbe, amikor beléptem a házba. Aztán megnéztük Tamási síremlékét is. Azonban még csak ezután jöttek az érdekes pontok: A parajdi sóbánya, vagyis tulajdonképpen először a sófeldolgozó üzem, ahol megmutatták, hogyan vágják a sót, és csak ezután érkeztünk meg a sóbányába. Csuklósbusz vitt le minket ide, majd gyalog folytattuk utunkat. A terem hatalmas volt!

Ezután megnéztük az erdélyi miniparkot, ahol órákig lehetett volna nézegetni a maketteket. Továbbmenve megcsodálhattuk a 17 székelykaput és Orbán Balázs síremlékét.

Vasárnap megnéztük a libáni víztározót és a kőfejtőt Gyergyóújfaluban. Majd jött a a kirándulás talán legszebb része: a Békás-szoros és a Gyilkos-tó. Az idegenvezetőnk nagyon jófejvolt, és mondott egy érdekes történetet: A Békás-szoros egyik szirtjén volt kiállítva a nagy turulmadár. Igen, az, amelyik most Tatabányán található, ugyanis a kommunizmus idején át kellet szállítani jelenlegi helyére.

A Gyilkos-tó is szép volt, de ott olyan sok árus és ember volt, hogy nem tudtuk kiélvezni annyira, de nekünk azért így is sikerült kihozni belőle a maximumot. A hosszú nap végén még megnéztük az örményi katolikus templomot is.

Majd eljött a hétfő, ez lett talán mindenkinek a kedvenc napja: ezen a napon másztuk meg ugyanis a madarasi Hargitát. A hegy 1801 méter magas és kb. 1600 méterig traktor utánfutóján vittek fel minket. A többit gyalog tettük meg. Míg a hegy lábánál jó idő volt, addig a hegy tetején talán még melegebb is és térdig érő hó! A traktoros bácsi nagyon kedves és vicces volt, aztán a hegy tetején sok történetet mesélt. Olyan sokat, hogy már-már könyvet lehetne belőle írni, úgyhogy csak egyet említenék ízelítőül: Ugyebár a hegy tetején kopjafák voltak kiállítva, mégpedig azért, mert a kommunizmusban a magyarok nem énekelhették a magyar himnuszt vagy nem tarthattak magyar miséket. Ezért ide, a hegy tetejére jártak fel, ahol nem zavarta őket senki, és nyugodtan beszélhettek és énekelhettek magyarul.

Nagy bánatunkra végül eljött az utolsó nap is: haza kellett indulnunk. Útközben még megálltunk Segesváron, ahol megnéztük Drakula szülőházát és a toronyórát, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé. A hazafele út sokkal rövidebbnek érződött, és hamar haza is értünk, nagyjából 19:30 körül.

Ez az utazás annyira jó volt, hogy szívesen maradtam volna még egy hetet. Az biztos, hogy ezt sose felejtjük el mi, diákok!

Bresztyák Simon, 8. osztályos tanuló