Tisztelettel és szeretettel köszöntöm valamennyi vendégünket iskolánk névadója, Tarczy Lajos születésének 203. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő Tarczy Emléknapunkon.

Köszöntöm polgármester asszonyunkat, Lucza Sárát, akit a múlt hét végén immár harmadízben választott újra vezetőjévé a község lakossága. Ez úton szeretnék neki gratulálni, valamint mindannyiunk nevében sok sikert kívánni, továbbá jó erőt, egészséget, kevés gonddal és sok örömmel teli újabb 4 évet.

Nagy örömömre szolgál, hogy immár 2. alkalommal köszönthetem körünkben a nyugdíjas kollégákat, az iskolatanács tagjait és a SZMK-ünk vezetőségét. Ez úton szeretnék a SZMK-nek köszönetet mondani az anyagi támogatásért, valamint a természetbeni segítségért, ugyanis  nélkülük   ezt a megemlékezést nem tudnánk megtartani.

Sajnos az idei ünnepségünkön a pápai baráti iskola küldöttsége nem tud részt venni, mivel náluk is épp ma tartják a Tarczy megemlékezést. Az én tisztem tolmácsolni az üdvözletüket,  jókívánságaikat.

Engedjék meg, hogy bemutassam új vendégeinket, akik községünk erdélyi testvértelepülésének, Kőrösfőnek a képviseletében érkeztek hozzánk. Bemutatom Antal János urat, Kőrösfő polgármesterét, Antal István iskolaigazgatót, valamint kedves nejét. ők már többször megfordultak Hetényen, mint az önkormányzat vendégei. Most első alkalommal érkeztek az iskola meghívására. Remélem, jól érzik majd magukat közöttünk.

Külön megtiszteltetés számomra, hogy körünkben üdvözölhetem Tarczy Lajos családfájának egyik ágán élő leszármazottakat: Kocsis Józsefné, Szabó Zsuzsannát, aki bizonyára többük számára is ismerős, hiszen a szomszédos Marcelházán tanított hosszú időn keresztül. Köszöntöm a férjét, valamint lányukat, Kocsis Laurát, aki azzal a szándékkal érkezett ma közénk, hogy megossza velunk a Tarczy családdal kapcsolatos kutatásainak eredményét.

 üdvözlöm Darázs Rozáliát, az ógyallai művészeti alapiskola igazgatóját, aki megalkotta számunkra a tavalyi tanévzárón első ízben kiadott Tarczy Emlékplakettet, Svitek György művész urat, gyermekeink rajztanárát. Az ő vezetése alatt készültek azok a rajzok,  melyek a vendégeinknek szánt  kis ajándékunkat színesítik.

Iskolánk szponzorai közül Kotiers Román, a Tarczy-díj megalapítója sajnos nem lehet ma közöttünk, de köszöntöm  Hencz Miklóst, aki az iskolánkon folyó  munka modernizálását szponzorálta, valamint Hencz Anikót, a SZMK idén elbúcsúzott elnökét, aki sokéves munkájával segített bennünket.

A mai nap során lesz még alkalmuk arra, hogy közelebbről is megismerkedjenek egymással. Most viszont itt az ideje, hogy megkezdjük emléknapunkat, a tervezett programnak megfelelően. Ezért megkérek minden kedves vendéget, hogy vonuljunk ki az iskola elé és helyezzük el a megemlékezés koszorúit.

Tisztelt vendégek!

Most visszatérünk az iskola épületébe, ahol a Zajos Ernő emlékkiállítás megnyitására és megtekintésére kerül sor. Előzetesként csupán annyit szeretnék elmondani, hogy a kiállítás anyagát Zajos Ernő bácsi, falunk híres szülötte  bocsájtotta a Villa Heten Polgári Társulás rendelkezésére. Ez úton mondok köszönetet neki, valamint a polgári társulásnak illetve azon pedagógusainknak, akik részt vettek a munkálatokban, hogy ez a kiállítás létre jöhetett. Helyszínéül az iskola folyosóját választottuk, méghozzá azzal a szándékkal, hogy falunk múltjának tükörcserepeiben gyermekeink nap-mint nap elmerülhessenek, így ültetve el bennük községünk  múltjának,  történelmének ismeretét, tiszteletét és szeretetét. A kiállítást megnyitja Csintalan Márta, iskolánk pedagógusa, a részletesebb tárlatvezetést pedig Rancsó Andrea pedagógus vállalta.

Emléknapunk a községi hivatal kultúrtermében folytatódik, ezért megkérek minden kedves vendéget, hogy vonuljunk át erre a helyszínre.

Tisztelt meghívott vendégeink, polgármester asszony, igazgató urak, nyugdíjas kollégák, szülők, iskolatanács tagok, kollégák és kedves gyerekek!

Immár 10. alkalommal gyűltünk ma össze,  hogy ismét megemlékezzünk községünk szülöttéről,  Tarczy Lajosról. Iskolánk éppen 10 éve viseli  e példaértékű életet élő, országos hírű, sokoldalú, szigorú, de emberséges, jeles tanárember nevét.

A kerek évforduló azonban még egy megemlékezésre érdemes  eseményt rejt magában. Ha visszatekintünk a 10 évvel ezelőtti névadó alkalmára, a régi kollégáknak eszébe jut,  hogy akkor ünnepeltük a magyar nyelvű oktatás  újraindításának 50. évfordulóját.

   Az anyanyelvi oktatásért Tarczy is kiállt a maga korában. Magyar nyelvű, főleg természettudományi tankönyveket írt, részt vállalt a magyar  szaknyelv kialakításában, hogy diákjai számára lehetővé tegye a tananyag anyanyelven történő elsajátítását. Hiszen már ő is tudta, hogy a gyermekeknek sokkal könnyebb így tanulni, alaposabb tudást lehet így szerezni.

   A felvidéken immár hatvanadik éve adatik meg a magyar nyelvű szülőknek a választási lehetőség: anyanyelvi iskolába írathatják gyermekeiket. Vajon a szülők tisztában vannak ennek jelentőségével?  Tudnak élni az adott jogukkal? Sajnos a peremvidékeken, de az utóbbi időben már környékünkön is egyre jellemzőbb az, hogy a gyermekeket államnyelvi iskolába íratják.

Mi lehet az oka ennek?

Gyakran hallani, hogy a szülők abban bíznak, hogy gyermekük így nagyobb eséllyel végezhet főiskolát, jobban érvényesülhet  a munkahelyén és boldogulhat a mindennapi életben .

    Azok a szülők, akik ezen indíttatásból íratják államnyelvi iskolába  gyermeküket, nagyon sok szempontot és tényt figyelmen kívül hagynak.

    Az egyik, a boldog, önfeledt gyermekkor. Az iskolai munka élvezete, szeretete, mely nehezen képzelhető el egy olyan közegben, ahol a gyermekek nem értik osztálytársaikat, tanáraikat.

   A legfontosabb szempont pedig az, hogy csak az anyanyelvű oktatási intézmény ad  olyan  történelmi gyökereket, amelyek erős kötődést alakítanak ki  a nemzethez, de a szűkebb régióhoz is. A nemzeti összetartozás érzése az egyik legszebb érzés, a nemzeti ünnepek közös átélése az egyik legszebb élmény, mely az anyanyelvi intézményt látogató gyermek számára megadatik. Az erős gyökerekkel rendelkező ember, bármerre is vesse a sorsa a világban, mindig hazatalál, mindig tudni fogja hová, kikhez tartozik.

De akit nem kötnek a gyökerek, bizony elkallódik.

    Épp ez a szempont vezérelt bennünket akkor, mikor az új iskolai programban a regionális nevelést választottuk az iskola profiljául. Iskolai rendezvényeink zöme arra irányul, hogy megismertessük gyermekeinkkel történelmi, népművészeti értékeinket, kialakítsuk gyermekeinkben a községünk iránti szeretetet és kötődést, a múltunk és őseink tiszteletét.

        Tény az is, hogy a mi kis iskolánk diákjai  a magyar nyelvű oktatás 60 éve alatt mindig eredményesen szerepeltek a legkülönfélébb tanulmányi, ügyességi, művészeti, irodalmi, sport és egyéb  versenyeken, valamint ezen évek alatt   annyi főiskolát végzett sikeres ember került ki az iskola padjaiból, hogy fényképeik már nem fértek el az előtér nagy  faliújságján.

    Mindezeket szem előtt tartva, minden szülőt buzdítok arra, hogy   bátran éljenek jogukkal, hiszen fenntartások nélkül  választhatják az anyanyelvi iskolát, az olyan kis létszámú iskolát is, mint a miénk.

   Amennyiben így döntenek, hamar megtapasztalják a kis iskola előnyeit: egyéni bánásmód, elegendő idő és tér a gyermek megfelelő oktatására, de főleg, ami a nagy iskolákban háttérbe szorul, a nevelésére, az erkölcsi értékek kialakítása, szilárd, kiegyensúlyozott jellem formálása.

   A mi iskolánk azzal, hogy 10 évvel ezelőtt felvette Tarczy Lajos nevét, felvállalt egy küldetést: hűnek lenni Tarczy örökéhez.

Mit is jelent ez?

Sokoldalú oktató – nevelő munkát: az anyanyelvű oktatás mellett az államnyelv és világnyelvek  elsajátíttatását, a nemzet iránti, a község iránti kötődés kialakítását, múltunk megismertetését valamint a múltunk és őseink iránti tiszteletre nevelést, irodalmi értékek továbbadását, népi hagyományaink, örökségünk  őrzését, mindemellett azonban az erkölcsi értékek formálását, de a modern oktatási módszerek és eszközök alkalmazását is.

   Mindeme vállalást hűen tükrözi  mai megemlékezésünk. Hiszen ha végiggondoljuk a programot, tisztelegtünk névadónk emléke előtt, régi népdalokat hallottunk a diákjainktól, kiállításunkkal a kézimunkától kezdve, a népviseleten keresztül, községünk nevének fejlődését bemutatva beloptuk történelmünket az iskola mindennapjaiba, újabb gyökérrel kötöttük községünkhöz gyermekeinket.  9. osztályosaink fáradtságos munkával, modern módszerkekkel és eszközökkel készültek a mai napra, hogy mindenkihez közelebb hozzák Tarczy jellemét. Az elsősök tarczysokká avatásával új hagyományt teremtünk, amely szintén az identitástudat megőrzésére irányul. Gál Tamás műsora pedig más kultúrákba enged betekintést gyermekeink számára, így nevelve a másság elfogadására.

  Mindezt végiggondolva, bátran kijelenthetem, pedagógusok és diákok egyaránt tudunk hűek lenni Tarczy nevéhez és örökéhez.

 Most pedig felkérném a 9. osztály tanulóit, hogy tartsák meg bemutatójukat.

Kedves gyerekek!

Ti még csak pár hónapja csatlakoztatok kis közösségünkhez. Ez alatt az idő alatt szépen  beilleszkedtetek, megismerkedtetek belső szabályzatunkkal, barátokat szereztetek itt.

A 9. osztályosoktól kapott gólyás nyakkendők jelképezzék számotokra is az összetartozást. Viseljétek büszkén az ünnepi alkalmakon, viselkedésetekkel, tanulásotokkal pedig legyetek méltóak e ünnepi viselethez. Kívánok nektek a továbbiakban sok sikert, sok szép közös élményt, kívánom, hogy szerezzetek közöttünk felejthetetlen emlékeket, melyek végigkísérnek majd benneteket egész életetek során. 

Legyetek rá büszkék, hogy ti is Tarczys diákok vagytok.

Helyetekre vonulhattok.

A kiállítás megnyitója: