A hetényi focicsapat története:

Dédnagypapáméknál – Rancsó Dezsőnél előkerült egy a hetvenes évekből származó oklevél,melyen a következő dátum szerepelt:1927-1977. Rákérdeztem,hogy mi is ez? Ekkor nagypapám mesélni kezdett focista korszakáról. Ennek hatására osztálytársammal úgy döntöttunk, hogy a Kincskeresőkre elhozzuk a híres hetényi focit.

Adat gyüjtésünkben segítségünkre volt dédnagymamám Rancsóné Hencz Gizella, Rancsó Dezső,Vörös Lajos,Klucsár Jenő, Németh Gyula és Lucza Zoltán egykori játékosok.

Az első focimérkőzés:1927-ben volt, melyen  ott volt a falu apraja nagyja. A falu libalegelőjén a mai Sport utcában állították fel a két kapufát és ott jelölték ki a pályát. A Hetényiek ebben a szeles időben láttak először futball labdát és mezt, valamint a hozzá tartozó felszerelést. A mérkőzés már javában zajlott, mikor megérkezett az egyik játékos édesanyja. Körülnézett majd magához szólította fiát. A fiú engedelmesen hozzá sietett. - Azonnal gyere haza, mit képzelsz te,a Singer fiú nagykabátban az én fiam meg meztelen?Azóta is megmaradt a mondás Hetényen: A  Singer fiú nagykabátban én fiam meg meztelen?

Az említett történetben szereplő Singer Ödön úr volt a fő támogatója és az 1. edzője is a frissen alakult csapatnak. Vörös Lajos bácsitól rákérdeztünk az 1. focilabdára. Elmondta, hogy a pap pénzéből futott rá és bőrből készült alján össze volt varva cipőkötőhoz hasonló kötéssel. Ez nem igazán volt praktikus ugyanis a fejeléseknél a játékos megsérülhetett, lekaristolta a homlokát. Néha előfordult, hogy a labda kilyukadt, ilyenkor a cipész gyorsan orvosolta a hibát, addig azonban várni kellett a játékkal. Lucza Zoltán édesapjának még a szemét is kiverte a labdából kilógó kötő, kevesen tudják, hogy üvegszemmel focizott.

Pákozdi Tihamérnak köszönhetően kaptunk egy régi fényképet is, melyen a frontra induló hetényiek sorakoznak fel a régi községháza előtt, közöttük nagyon sok focista volt.

A hetényi futballcsapat megalakulása a 1930-as évekre tehető –emlékszik vissza Klucsar Jenő bácsi a régi fényképeket böngészve.  Az alapitó tagok -Szabó Benő, Németh Zoltán,  Pinke borbély …,Csik Sándor-kapus,Klucár János,Farkas Géza, Papp Tibor. Szívbéli drukkereik is voltak: Bertók Benő,Csintalan László,Pintér Dezső,Gál István,Markacz Gyula,Zajos István,Szabó Lajos,Fónad Ferenc,Krojer Vlado,Szabó Dezső-ezek láthatok az 1 fényképen,továbbá Kiss Gyula,Ollé Gábor,Szabó Kálmán Singer Ödön, valamint Rancsó Dezső bácsi , az én dédipapám, aki még 80-85 évesen is minden meccsen ott volt.

A játékosok zöld fehér csíkos mezben rúgták a bőrt. A meccs után mindenki hazavitte és jobbik esetbe édesanyjával kimosatta. A mezekhez is tartozik egy érdekes történet: Az 1962-es Csehszlovák futballcsapat II. helyezést ért el a világbajnokságon, melyet Chilében rendeztek. Csehszlovákia 3-1-re kikapott. Az ezüstfiúk mezét a komáromi járásnak ajándékozták. Az árvízkárok miatt a hetényi focicsapat kapta meg a szép eredmények elismeréseként. Sajnos a mezek penészesen jutottak le a hetényiekhez, még sok munka árán sem tudták rendbe hozni, úgyhogy nem is hordták. A gesztus azonban igen megtisztelő volt.

A sportot szerető fiatalok hol lovaskocsin, hol traktoron, hol kerékpárral jutottak el a meccsek színhelyére. Szent Péterre például a tehetősebb fiatalok kerékpáron jutottak el, félúton leszáltak és a mellettük futónak adták át a járművet. Történt egyszer, hogy a traktor vontató vlecskáján utazó focistákat a mocsiak tojással megdobálták, mert féltekenyek voltak sikereikre.

Érdekes volt hallani, hogy a kezdeti focipályák milyen állapotúak voltak. Az időjárás viszontagságaihoz mérten változott a focipálya helye és nagysága is. Így néha furcsa dolgok estek meg, mint pl. mikor focistáink Helenbán a magyar határhoz közel játszottak. egy jól sikerült rúgásnak köszönhetően a labda átkerült a túloldalra melyet a jólelkű határőrök rúgtak vissza.

A legemlékezetesebb szezonban, a ma már nem tudni, hogy  mikor  volt, de biztos, hogy 112-12 volt a gólarány Hetény javára.  A legnagyobb megtiszteltetések egyike 1956 –ban érte a csapatot. Komáromban, vagy május 1-én vagy 9-én a Komáromi futballpálya - Leninové sady  - megnyitóján játszott Hetény –Marcelházával barátságos mérkőzést.

 A visszaemlékezésekből kiderült, hogy többször fociztunk a magyarországi Makád, Lakitelek és Naszály csapatával. Ezek a csapatok azután nálunk is sok ideig vendégeskedtek. A 66-os kisbéri meccs előtt virágcsokrokkal köszöntötték focistáinkat.

A legtöbb és legnagyobb sikert elért fiúk kiérdemelték a hetényi aranycsapat elnevezést. Heténynek 3 aranycsapata volt. Az  egyik aranycsapat tagjai: Edző-Mészáros Károly aki előtte a komáromi csapat jobb szélsője volt. Knihár Mihály –kapus,  Hencz Miklós -balbek, Pintér Ernő jobbek, Szabó Lajos bal hátvéd,Hencz Gyula jobb hátvéd, center half Klucar Jenő, jobb szélső Tóth Lajos,bal szélső Vörös Öcsi,  továbbá Szuh Dezső,Németh Gyula,jobb összekötő Rancsó Dezső. Szívesen vennénk a segítséget, hogy összeírjuk a többi aranyos fiút is!

A legnagyobb karriert  Németh Gyula focizta ki magának. A tehetséges hetényi focista 1959 es években Bajcson focizott 2 évet , majd 1960-1963ig a komáromi Spartak focistája, 1964- től szülőfalujában Hetényen mint edző tevékenykedett  a  mai napig pedig lelkes drukkere a csapatnak.

A csapatszellem erősítéseként gyakran jártak együtt kirándulni. Sikerült néhány képet szereznünk a tátrai kirándulásról, melyet jó hangulata miatt még ma is emlegetnek. Részleteket azonban nekünk nem árultak el, csak sejtelmes mosoly volt a válasz.

Jelenleg a hetényieknek nem igazán megy a foci. Pedig még indulót is szereztek a régi nagyok a fiatalok buzdítására. Régi hetényi nóta dallamára idősebb Lucza Zoltán szerezte a szöveget, melyet néhány régi focista a hetényi hajlokban (pincéknél) énekelt fel egy egyszerű kazettás magnóra,melyet mára már digitalizáltak és feltöltötték a hetényi focicsapat honlapjára. Az itthoni meccsek előtt mindig leadják buzdításként.

Bízva a szebb jövőbe Pákozdi Tihamér egykori játékos óvodásoknak és kisiskolásoknak tart rendszeres edzést manapság. A kicsik lelkesedésüknek és ügyeségüknek köszönhetően szép eredményt értek el ……

 

Köszönjük a figyelmet!

Rancsó Máté, Csollár Ádám, 8.o. Tarczy Lajos AI