A magyar népmese napját ünnepetük a koppánymonostori művelődési házban a Gólyaláb szíjátszócsoporttal. Nem szokványos ünneplés volt: magunkat adtuk ajándékba a helyi óvodásoknak, kisiskolásoknak és az őket kísérő tanerőknek.

      Pontosabban két előadásunkat. Szeptember 26-án a Tábita bábcsoporttal felléptünk az említett alkalomból. A bábosok a  komolyabb témájú teremtéstörténetet adták elő meglehetősen humorosan. A kis nézők döbbenten figyelték a csodás harangjáték szavára lebegő Szentlelket, izgatott csivitelésel fogadták az előbukfencező állatokat, sikítottak félelmükben a sziszegő kígyótól és Ádám, Éva cívódásán tiszta szívből kacagtak. A megalapozott jó hangulatban kimondottan kellemes volt folytatni az ünneplést   Hapci király meséjével. Az igazi öltözőből előbújt "művészek" fegyelmezetten, pontosan, érthetően, mégis nagyon felszabadultan játszottak. Az udvarhölgyek gyönyörű karéjban éltették a királyt, a katonák csodás trombitálással gyűjtötték a népet és toloncolták ki a tüsszentőket, a király haldoklott és felgyógyult, a nép örvendett, az udvari bolond pedig szokás szerint túljárt mindenki eszén. Tapsban nem volt hiány. *
 

A gázsi gavalléros volt: friss, ropogós pogácsahalmok, üdítők üveghegyei és dícséret vég nélkül. **

A sikeres előadás után nem tervezett kalandban  részesültünk. Gyöngyi néni elvezetett bennünket az Aranyember utcán keresztül a Duna partjára, ahol egy sekély  ágon átlábaltunk Tímár Mihály Senki szigetére. A vénasszonyok nyarának gyönyörű napsütésében még kavics- és kagylószépségversenyt is rendeztünk.

     Reméljük, a koppánymonostori gyerekek épp olyan jó szívvel emlékeznek meséinkre, mint amilyennel mi emlékezünk erre a délelőttre.

*Meg is érdemelték!!! / Éva néni/

**             -//-              /Éva néni /