Kedves vendégek, kollégák, gyerekek!

A tegnapi nap a búcsúzásról szólt. Elbúcsúztunk kilencedikes tanulóinktól. De az idei tanévzáróval nemcsak kilencedikeseink, hanem két régi kedves kollégánk is új útra lép.

Egy pálya útja véget ér.

A gyorsvonat megáll,

s a búcsúzó útitárs

más vonatra száll.

Az idő vonatán

lassan döcög tovább,

s ha kinéz ablakán,

nem fut el úgy a táj,

ahogy elfutott -  az ifjúság.

Az ember a múltba

ezerszer visszanéz,

s szeretné újraélni

mindazt, ami szép.

Lassítaná az időt,

s megállítaná

a legszebb perceket,

de az idő kerekét

megállítani nem lehet.

Amilyen hosszú volt az út,

annyi szépet rejt a múlt!

Az ember a múltba

ezerszer visszanéz,

könnyűnek látszik a búcsúzás.

De búcsúzni mindíg nehéz

Kedves Emmike és Erzsike!

Nyugdíjba vonulásotok alkalmából szeretnék szólni hozzátok.

Mint már tegnap is említettem, az ember életében vannak állomások, számadások, visszatekintés a múltra, és a soron következő életszakasz eltervezése. Csakúgy mint ballagó kilencedikeseink, ti is elérkeztetek egy ilyen állomáshoz. De míg ők csak utazásuk elején járnak, ti már jókora utat hagytatok  magatok mögött, rengeteg értékelendő, összegzendő eseménnyel, élménnyel.

Már van akkora élettapasztalatotok, amivel bátran gondolhatjátok, hogy már nincs szükségetek jótanácsra, útravalóra. Nincs is szándékomban  ellátni benneteket ilyen tanácsokkal. Inkább segítenék nektek visszatekinteni. Nem a személyes élményekre, emlékekre.

Inkább eddigi életstílusotokról szeretnék szólni.

Eddigi életetek arról szólt, hogy mindig mindenkinek meg kellett felelnetek.

Gyerekként ugye a  szülőknek, felnőtteknek, tanároknak . A családotokban feleségként, anyaként, menyként a családi kötelezettségeknek. Igaz ezek a legédesebb terhek.

A  munkahelyen, akár vezetőként akár beosztottként, de meg kellett felelni az egyre megújuló és egyre sokasodó elvárásoknak. Ti mindig tudtátok kotelességeiteket, igyekeztetek teljesíteni feladataitokat mind a családban, mind a munkahelyeteken.

A magam és kollégáim nevében azt kívánom nektek, hogy az elkövetkező nyugdíjas éveitekben legyetek bátran kicsit „önzőbbek“ magatokkal szemben.

Alakítsátok ki saját életritmusotokat, éljetek a saját örömötökre. Megszabadulva a kötelességek korlátaitól és a kötöttségektől, valósítsátok meg álmaitokat, vágyaitokat

Hiszen most jöttek el számotokra azok  az évek, amikor  saját kedvteléseteknek áldozhattok. Az összes időtöket szabadon  arra fordíthatjátok , amire szeretnétek.

Ezután aktívabban  részesei lehettek gyerekeitek, unokáitok mindennapjainak. A család igazi támaszaivá válhattok, mint már mondtam, kötöttségek nélkül, szabad akarattal.

A nyugdíjaskor valójában jutalom.  Az élettől kapott nagy jutalom.

Kívánjuk, hogy sokáig élvezhessétek ezt a jutalmat és kívánunk nektek betegség nélküli, élhető, hosszú, emberi életet.

Most pedig fogadjátok szeretettel osztályaitok búcsúműsorát.