Kedves ballagó diákok, kedves ünneplők!

Szeretettel köszöntöm búcsúzó kilencedikes tanulóinkat, az őket ballagtató osztályfőnököt, a kedves szülőket és rokonokat, meghívott vendégeinket, valamint iskolánk valamennyi munkatársát, tanulóját és minden kedves jelenlévőt.

A ballagás az iskolánk, a tanítók, a diákok életében minden évben visszatérő, ismétlődő ünnep, melyet a hagyományainknak megfelelően minden évben hasonló módon ünnepelünk. Ennek ellenére minden évben más és más a ballagás. A különbözőségét elsősorban az itt felsorakozott diákok változása okozza.

Kedves Kilencedikesek!

Gondoltátok-e egy évvel ezelőtt, amikor izgatottan készültetek az ötletesen feldíszített osztály átadására, és a ballagók búcsúztatására, hogy ilyen hamar elérkezik az a nap, amikor Ti kapjátok az ajándékot a nyolcadikosoktól, Ti álltok itt komoly arccal, ünnepi öltözékben, elszoruló szívvel. A mai nap - a Ti ünnepetek.

Az alapiskolai ballagás életetek első jelentősebb állomása. Elhagyjátok kis közösségünket, kinyílik számotokra a világ. Elindultok az önállósodás, a felnőtté válás útján.

Ahogy itt álltok és szemetek végigpásztáz az itt maradó iskolatársakon, tanítóitokon, a szülőkön, rokonokon, biztosan felidéződik bennetek sok-sok iskolai emlék.

Nagy utat jártatok be a kilenc év alatt.

2004 szeptemberében szüleitekkel együtt szorongva léptétek át az iskola kapuját. Talán leginkább azok izgultak, akik nem a hetényi óvodába jártak, és csak az iskolai előkészítő során találkozhattak először leendő osztálytársaikkal. De Márta tanító néni szeretettel fogadott benneteket és ti hamar megszoktátok az új környezetet, az új kötelességeket, ügyesen vettétek az első akadályokat, s negyedikre már bátran álltatok át Ervin tanító bácsi szárnyai alá. A világ fokozatosan változott körülöttetek, s ezt ti is megéreztétek. Abban a szerencsés helyzetben voltatok, hogy formálódhattatok, Liker Réka, Tarr Nóra, Danis Erzsike tanító nénik. a felső tagozaton Jankó Emmike tanító néni kezei alatt is, akiket mára már másfelé vetett a sors, ők pedig megtartottak benneteket jó emlékezetükben, és most meghatódva jöttek el közétek, még egyszer viszontlátni benneteket itt az iskolán.

A sors útjainak kifürkészhetetlenségét korán megtapasztalhattátok, hiszen az osztályközösségetek is nem egyszer megbomlott. Kívülállóként hamar megtapasztalhattátok, milyen az, mikor egy család élete megváltozik, mikor költözni és búcsúzni kell. Kis közösségetek szinte évente fogyatkozott, de ti „megfogyva bár, de törve nem” haladtatok előre.

A felső tagozatra lépve a változó világ új rendszere várt benneteket. Új iskolaprogram, újszerű tananyag, hiányzó tankönyvek, de ebben a bizonytalanságban szerencsére Kocsis János tanító bácsi személyében olyan keménykezű osztályfőnököt kaptatok, aki szívén viselte sorsotokat, tudott együttdolgozni a szüleitekkel, szívesen beszélgetett velük a felmerülő problémákról.

Azok pedig, ahogy kamaszodtatok, úgy egyre szaporodtak.

Tisztelt Szülők!

Itt kell elmondanom, hogy minden tiszteletem az Önöké, amiért olyan hűségesen eljártak a szülői értekezletekre, hogy volt bátorságuk kitárni a lelküket, és akár az osztályfőnökkel, de akár velem is megtárgyalták a problémákat, amiért igyekeztek megoldásokat találni, és a jó együttműködésre törekedtek. A mai napon nemcsak egy osztálytól búcsúzunk, de olyan szülőktől is, akik nemcsak gyermekeikkel törődnek, de úgy gondolták, hogy az intézménnyel szemben is vannak kötelességeik, és nemegyszer szívesen segítettek. Köszönjük Önöknek!

Kedves szülők! Kívánok mindnyájuknak sok erőt, egészséget és kitartást, hogy a jövőben is szeretetteljes és odaadó családi hátteret tudjanak biztosítani gyermeküknek. Nyújtsanak nekik menedéket, óvó kezeket, de ha kell, szigorúan irányítsák Őket az élet útvesztőiben.

Kedves ballagók!

Maradjon meg bennetek a 9 közös év minden szép emléke. A sok együtt töltött óra, ahogy egy jelentősebb dolgozatírás alkalmával vagy puskázás közben a torkotokban dobogott a szívetek. Örömök-bánatok, sikerek-kudarcok. A sok-sok iskolai esemény, a Halloween-party-k, egészség napok, a suli Mikulás, akinek az idei évben a felesége is eljött közénk, a Valentin nap, melynek királya közületek került ki, a sítúrák, a koszorúcska, a kalandos papírgyűjtés, az utolsó könyvtári nap, melyen már felnőtthöz méltóan tudtatok dolgozni.

Szövődtek itt életre szóló barátságok, szerelmek, meghitt vagy remélt kapcsolatok. Mind-mind itteni életetek természetes velejárói, melyek szorosan idekötöttek benneteket.

A kötődés egy családias közösség részeivé formált benneteket. Ebben a közösségben a tanítóitok, mint formáló erők nemcsak arra törekedtek, hogy használható tudással vértezzenek fel benneteket, hanem igyekeztek emberi értékeket is közvetíteni: jó példával, cselekedetekkel, szép szóval. Ilyen értékek például a szeretet, emberség, barátság, közösségi érzés, kitartás, küzdeni tudás, a hit és talán a legfontosabb, a hűség. Az idei évben Hetényen konfirmált tanulók olyan megszívlelendő tanácsot kaptak útravalóul Palcsó Attila tiszteletes úrtól a templomban, ami engem nagyon megfogott, hiszen tökéletesen ráilleszthető a tarczys szellemiségre is. Ugyanezt a tanácsot szeretném adni útravalóul én is: Amikor kiléptek ebből a gyönyörűen feldíszített iskolából, kikerültök a tágabb világba, remélem, emlékezni fogtok arra a lelki és szellemi örökségre, amit itt kaptatok. Őrizzétek és éljetek vele, fejlesszétek tovább, hogy amikor eljön az ideje, használhassátok, ahogy elődeink és őseink tették, mindenki a saját helyén, tudva, hogy honnan jött, és milyen feladatot kapott Istentől. Legyetek hűségesek az itt megtalált önmagatokhoz, és soha ne felejtsétek el ennek a közösségnek a lelki eledelét, ami életetek részévé vált, immár visszavonhatatlanul.

Gondoljatok nosztalgiával a tarczys évekre, s ha néha visszavágynátok közénk, új élményekkel, mesélnivalóval jönnétek hozzánk, az iskola tárt kapukkal vár, mi pedig tárt szívekkel fogadunk benneteket.

Kedves Kollégák!

Megköszönöm mindannyiotok áldozatkész nevelő-oktató munkáját, azt, hogy amikor néha reménytelennek is tűnt a helyzet, ti nem adtátok fel, kihoztátok ezekből a gyermekekből a lehető legtöbbet. Köszönöm Zsuzsi néni, Erzsi néni, Nóri néni munkáját is, akik szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a diákok jól érezzék magukat az iskolánkon.

A mi munkánk ezzel véget ért, tisztünk már csak a szeretet és az aggódás, hogy hogyan sikerül megállni a helyüket a nagyvilágban. Szeressük őket továbbra is, és értő aggódással figyeljük életük további alakulását!

Kedves diákok!

Egy idézettel szeretnék búcsúzni tőletek:

„ Keresd az utad, úgy mint egy gyermek,

S lépj rá bátran hős felnőttként.

Hogy egyszer majd ősz öreg fejjel

Mondhasd lelkeden víg delejjel

Hogy éltél,

S két lábbal a földön jártál.

S bár az évek gyorsan telnek,

Megmaradtál bölcs gyermeknek.”

E szavakkal kívánom nektek, hogy boldog emberi életet élve, álmaitokat valóra váltva, egyszer majd érjetek mindnyájan célba! Kedves diákjaink, Isten veletek!

Czbor Angelika, igazgató