Ballagási műsor 2010

 

Igazgató néni ünnepi beszéde – plakettről, időkapszuláról

8. osztály búcsúztató beszéde

Adamis Anna: Valaki mondja meg

9.o.:      Reményik Sándor: Búcsúzunk

Az éjtől reggel, a naptól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor a hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Minden szótól, amit kimond a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,

Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,

Lelkünk, mint fehér kendő leng utána,

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj

Hidegen hagy az elhagyott táj, --

Hogy eltemettük: róla nem tudunk.

És mégis mondom néktek:

Valamitől mi mindig búcsúzunk.

 szereplő :

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Ám a kalász nem az ő érdeme.

Legyek a szél, mely hordja a magot,

De szirmát ki nem bontja a virágnak,

S az emberek, mikor a mezőn járnak,

A virágban hadd gyönyörködjenek.

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, és ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom.

Legyek a délibáb, mely megjelen

És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,

Legyek a délibáb a rónaságon.

Legyek a vén föld fekete szívéből

Egy mély sóhajtás fel a magas égig,

Legyek a drót, min üzenet megy végig

És cseréljenek ki, ha elszakadtam.

Sok lélek alatt legyek a tutaj,

Egyszerű, durván összerótt ladik,

Mit a tengerbe visznek mély folyók.

Legyek hegedű, mely végtelenbe sír,

Míg le nem teszi a művész a vonót.

Hegedűszóló

 szereplő:

„Hinni a szépet, lehetetlent,

Hogy egyszer valóra válik,

Hinni a vágyban akaratunkban,

Ha kell, hát bízni halálig.

Múlik minden,

Szaladnak az évek,

Búcsút intünk fájó

Diákévek.”

 szereplő.:

„Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni,

S a nagy hideg sötétben lépegetni,

Árnyékot nem látni, nem nézni hátra,

Csak menni, bátran menni.

Az álomnak vége, mit is mondhatnék,?

Az álom a tegnappal véget ért …”

Az űrből kilép a végtelenség és jön felém,

az égből kilép a magasság és jön felém,

a nappalból kilép a világosság és jön felém,

a fákból kilép a sudárság és jön felém,

a füvekből kilép az üdeség és jön felém,

a földből kilép a melegség és jön felém,

a vizekből kilép a lágyság és jön felém,

az állatokból kilép a szelídség és jön felém,

az emberekből kilép a szeretet és jön felém,

a szellemekből kilép az örökkévalóság és jön felém,

én is kilépek magamból és megyek magam felé.

                                                ( minden sort más szereplő mond )

 szereplő:

„A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes

Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres

Az örökös vándorút véget soha nem ér

S ha nincsen gyökerünk – elvisz a szél.”

 Gitárszóló

Kedves Iskolánk, Tanáraink, Iskolatársaink! Kedves Vendégeink! Kedves, Drága Szüleink!

Várva várt, mégis nehéz nap számunkra a mai. Néhány évvel ezelőtt még irigykedve néztük idősebb diáktársainkat ballagásukon. Akkor még nem gondoltunk arra, hogy ez a nap egyszer számunkra is eljön. Nem gondoltunk arra, hogy egyszer mi is itt ülünk kisírt szemekkel, ennek az ünnepnek a középpontjában. S akkor még arra sem gondoltunk, hogy ezen a napon lezárul életünk egy szakasza.

Nagyon vártuk, s csak az utolsó napokban éreztük át igazán, hogy mennyire biztonságban voltunk itt. Ismertük tanáraink szokásait, iskolánk rendjét, tudtuk, kihez fordulhatunk segítségért, mit hol találhatunk, kiben bízhatunk. Otthon voltunk. A mai nap döbbentett igazán minket rá arra, hogy itt az idő: mennünk kell.

Ma búcsúznunk kell tanárainktól, társainktól, iskolánk falaitól. Most, hogy végigjártuk a virággal feldíszített tantermeket sok-sok kedves emlék jutott eszünkbe. Kilenc évvel ezelőtt mint kis óvodásokból lett iskolások nagy izgalommal léptük át az iskola kapuit. De a tanító nénik féltő szeretettel fogták meg kezünket, s segítségükkel elsajátítottuk a betűvetés tudományát, az olvasás titkát és bevezettek a számok rejtelmeibe is.

Aztán nemsokára felsősök lettünk. Új tanárokkal, új környezettel, új osztálytársakkal ismerkedtünk meg. Tudásunk gyarapodott, mi növekedtünk: mások lettek a gondjaink, mások a céljaink. S az idő csak egyre múlt …

Most itt állunk, ballagó kilencedikesekként. Az együtt eltöltött hosszú évek emlékei kavarognak bennünk. A versenyek erőpróbái, a kirándulások, táborozások vidám pillanatai, a játékok izgalmai. A feleletek, dolgozatok szívdobogtató próbatételei. Megannyi vidám és szomorú emlék.

Búcsúzunk Tanárainktól! Köszönjük, hogy kilenc évig tanítottak, neveltek bennünket! Köszönjük a szeretetüket, türelmüket, önzetlenségüket! Köszönjük, hogy elnézőek voltak csínytevéseinkért!

Először is  első osztályfőnökünkhöz szeretnénk szólni: a mi Márta nénink kis ember nagy szívvel, nem terveztük de megtanultunk irni és olvasni. Pedig mi csak a hétfői macis beszélgetésekre emlékszünk.Márta néni  Dörmi maci segítségével cselesen kiszedte belőlünk  a hétvégi eseményeket. De ha nagyon elkanászkodtunk nem volt rest és rácsapott az asztalra.Ezt elkerülendő szorgoskodtunk aminek jutalma méhecskék, pecsétek, levonok voltak.Vele sosem lehetett unatkozni mindig tudta hogyan dobja fel a hangulatot.Márta néni emlékszik még?: Komalama.

Aztán Ervin tanító bácsi kapott meg minket, vagy mi kaptuk meg őt?Egész addig féltünk tőle, mig el nem mentünk sielni.Az volt ám a buli NEKÜNK:D:DSzegény tanito bácsi, alig birt belénk bátorságot önteni. Viszont mi is megleptük őt, de nem a situdományunkal, hanem a szobánkal. Kedves tanito bácsi, nem felejtjük mondatát miszerint:  Soha nem látott ilyen rendetlen szobát. A többieknek halkan jegyzem meg:, ez nem a fiu szoba volt.

 

Fhuhhh!!! 5 év, kb. 800 óra, 36 000 perc és ez mind a János tanitó bácsinkal.Jól kibirtuk , ugye tanitó bácsi?! Apró szösszenetekről, jó pontokról- rossz pontokról, szép jegyekről és kréta támadásokról szóltak matek óráink .Az alsó tagozaton ugyan azt tanitották, hogy micimackó egy kedves lény, na, mi ötödiktől rettegtünk tőle, mégis a micimackós füzetbe küldünk magának sok sok jópontot, mert nem volt olyan matek óra, amin nem nevettünk. Megható volt, hogy fejtámasztáskor már csettintett is a pincérnek. Megigérhetjük, hogy jövendőbeli férjünk, nem keresi fel önt görbe hátunk miatt. Úristen, már a férjhez menésről beszélünk, ides szürkém, de megöregedtünk!!! Hajrá fradi és csak igy tovább tanitó bácsi!!!

Kedves Nóra néni!

Magát úgy szeretjük, ahogy van.

Diáktársaink, ugye igy van?!

Ezt Petőfi se írná jobban,

Hogy maga az ász az irodalomban.

Osztályunkban járt egy szellem,

József Attila képében.

Sikoly verte fel a csendet,

Amit Noémi keltett.

Mivel mindent megbeszéltünk,

A szappannyal is tisztába jöttünk.

Továbbiakhoz sok szépet kivánunk,

Hogy legyen sok hozzánk hasonló diákjuk.

Kedves igazgató néni! Vegyen 13 rész szép lányt, 7 okos fiút, tegyen hozzá egy csipet humort, néhány szem huncutságot és figyelje a kiváltott kémiai reakciót. KAOSZ! No, de nem az ön óráin!Az emberi test rejtelmei már nem is olyan rejtelmesek és sejtelmesek. Az ön hatására  lustább diáktársaink is kinyitották otthon a könyvet.

Emberek szedjük össze magunkat! Boros tanitó nénihez szeretnénk pár szót szólni. Kedves Tanító néni, a mai napig ugyan nem tudjuk, hogy mire is jó a podmienovaci sposob slovies , de talán nem veszünk el szlovák nyelvtudásunkal. Ez pedig teljes mértékben Önnek köszönhető, mert mi bizony nem nagyon akartunk tanulni!

Dear Eva néni. Thank you for the angol orákat.Melyeken very happyn éreztük magunkat. Elsajátítottuk az alapvető English szókapcsolatokat, melyekkel lehetőségünk lesz érvényesülni in the word. Good by, dear teacher!!

Kedves Erika néni tessék benevezni az X- factor énekversenyre, mert olyan szép a hangja, a miénk meg se közelíti. Bár sokat tett azért, hogy rendes kórust faragjon belőlünk, mégis, ha ön elkezd énekelni a mi teljesen meghatódunk.

És hogy mi mindent kipróbáltunk még!!! Ildikó néni a napköziben ügyelt ránk.Virág kötészet fondorlatait tanultuk tőle.

Renáta néni és Nelly néni a folyosón kísérték végig viselkedésünk hóbortos kilengéseit.

Gyöngyi néninek, Attila bácsinak és Marika néninek a hétfői hittan órákért jár köszönet.

Emma tanitó nénitől megtanultuk, hogy melyik bankba helyezzük el pénzünket és ez alatt mennyi erőt fejtünk ki. A naprendszerünk sötét foltjai megvilágosodtak, lecsöndösülésünk után. Kedves tanitó néni minden tiszteletünk, hogy  kamaszkori  energia kitöréseinket mágneses villámhárítóként kezelte.

Erzsike tanitó néni a zene rejtelmeibe vezetett be minket, még nagyon fiatalon. Köszönjük, hogy nem lett repedt fazék hangunk!

Kedves Emma néni és Erzsike néni, ezúton szeretnénk nyugdíjas éveikhez vidám perceket, jó kedvet és sok egészséget kivánni!

Kedves Rancsó tanító néni, drága osztályfőnökünk!!! Köszönjük magának ezt a gyönyörű 5 évet, a sok törődést, türelmet, következetes munkát és szeretetet, amit kaptunk! Maga egy remek közösséget hozott össze osztályunkból. Problémáinkkal bármikor bizalommal fordulhattunk magához. Megtanított arra is, hogy legyenek céljaink, vágyaink, s ezeket magunknak kell elérni. Sosem felejtjük a vidámsággal teli pillanatokat, kirándulásokat és a felejthetetlen élményeket, na meg persze a vicceket: "Huúúúúú!" A sok vidám pillanat mellett ott voltak azok a csínytevések is, amelyekért már nem kérhetünk bocsánatot, hiyz az 5 év alatt ezt már párszor megtettük. Sosem felejtjük figyelmeztető, olykor intő szavait. Most már tudjuk, maga csak a javunkat akarta. Hiányozni fognak a töri órák, vaktérképek, hosszadalmas beszélgetések,....de legfőképpen maga, tanító néni. Ezzel a pár szóval szerettük volna kifejezni hálánkat fáradozásáért és pélás mnkájáért. 

 

Kedves Tanáraink! Fogadják hálánk, megbecsülésünk, tiszteletünk és szeretetünk jeléül e néhány kedves sort!

Kiváltságosan szép, de nehéz és különlegesen felelős hivatás a pedagógusé. Ott áll az élet mindig tiszta forrásánál, s gyönyörködhet a gyerekek romlatlan szépségében. Bármilyen sok rosszat lát is a felnőttek világában, mindig új reményt ébreszthet benne az, hogy a gyerekek okosabb, megfontoltabb, igazabb felnőttek lesznek a szüleik nemzedékénél.

Csak a tanító van hozzánk illő aggódással. A tisztes nép becsülete őrzi őket. Tudjuk mi ezt egymás közt. Nincs nekünk más példabeszédünk, csak a tanító élete. Napkelettől napnyugatig bármily nagy a járás, üres itt ez a világ nélküle. Mert bár tisztességet megadván, mi úrnak üdvözöljük, mégiscsak ő a mi- hozzánk lehajló gondoskodó.

„Akik vezettek: áldás életükre!

Lelkünk önzetlen buzgóságuk tükre;

Ők kertészkedtek kilenc esztendőn át

S gyümölcsöt a fa mégis nekünk ád.

 

S ha nyújt sikert később a földi pálya:

Ragyogjon őrájuk legszebb sugára;

Mert bár derék, ki jó úton halad,

Még derekabb, ki jó ösvényt mutat.”

Kedves Zsuzsi néni s Erzsi néni. Ha valakik, akkor Önök igazán tudják, hogy milyen egy hóbortos, kerge kamasz, pláne, mikor még rendet se tud tartani. Kérjük, bocsássák meg nekünk a sok-sok rendetlenséget, papírfecnit, hánykolódó papucsot. Nem a rosszaság tette ezt velünk, csak egyszerűen ilyenek voltunk!

 

Búcsúzunk tőletek kedves diáktársaink! Köszönjük az együtt töltött éveket! Köszönjük azt a sok-sok kedves emléket, mely diákéveinket színesítette: vidámmá, gazdaggá, feledhetetlenné tette!

Köszönjük a nyolcadikosoknak, hogy a mai napra ünnepi díszbe öltöztették iskolánkat!

Visszatérünk még hozzátok egy-egy kedves, meghitt beszélgetésre! Búcsúzunk iskolánktól, mely sok-sok éven át második otthonunk volt!

 

Olyan az én iskolám is

Akárcsak a többi ház,

S mégsem olyan, mert abban a

Szellem lakik, a tudás.

 

Ott ismertem meg a könyvet

A betűt a számokat,

Ott szőttem a jövendőről

Szép és komoly álmokat.

 

Szeretettel gondolok rá

S ha előtte elmegyek

Mint hű fia, tisztelettel

Meghajtom a fejem.

 

Olyan az én iskolám is

Akárcsak a többi ház,

S mégsem olyan, mert abban a

Szellem lakik, a tudás.

 

Kedves első osztályosok!

Befejezvén az első osztályt, munkátokkal Ti is kiérdemeltétek,  hogy igazi Tarczysokká váljatok. Így a mai napon Ti is megkapjátok a közös jelképet, a nyakkendőket, amelyeket mi, búcsúzók adunk át nektek!  Kívánjuk nektek, hogy tetteitekkel, cselekedeteitekkel szerezzetek méltó, új érdemeket iskolánknak! Legyetek mindig vidámak, törekvőek és jólelkűek egymáshoz! Fogadjátok tőlünk a következő néhány gondolatot:

„A kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a kék madár maga a boldogság, és kalitkája, az emberi szív.”

 

Az élet egyetlen esély – vedd komolyan

az Élet szépség – csodáld meg

az Élet boldogság – ízleld

az Élet álom – tedd valósággá

az Élet kihívás – fogadd el

az Élet kötelesség – teljesítsd

az Élet játék – játszd

az Élet érték – vigyázz rá

az Élet vagyon – használd fel

az Élet szeretet – add át magad

az Élet titok – fejtsd meg

az Élet ígéret – teljesítsd

az Élet szomorúság – győzd le

az Élet dal – énekeld

az Élet küzdelem – harcold meg

az Élet kaland – vállald

az Élet jutalom – érdemeld ki

az Élet élet – éljed!

„Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert cél és értelem emberi fogalmak. A világnak nincs rájuk szüksége. A világ több, mint minden emberi. Hiszek a világban, mert eszem el nem éri. Én hiszek a harcban, az ész harcában. Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot. Hiszek a lélekben, mely szereti a világot. S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek. A szépségben, melyért kiáltoz az anyag. A szeretetben, melyért epednek a népek. Ember vagyok, s hiszek az emberben.”

 

                               gitárkíséret a szöveg alatt

„Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,

Ha szeretet nincs bennem,

Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

Legyen bár próféta tehetségem,

Ismerjem bár az összes titkokat és minden

tudományt,

Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,

Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

A szeretet nem féltékeny,

Nem kérkedik nem gőgösködik,

Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,

Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

Nem örül a gonoszságnak,

De együtt örül az igazsággal.

„Mindent eltűr, mindent elhisz,

Mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha el nem múlik.

Törekedj a szeretetre!”

Drága Szüleink!

Köszönjük, hogy felneveltetek bennünket! Köszönjük, hogy taníttattatok! Köszönjük a mindennapi törődést! Ígérjük, hogy igyekszünk helytállni a középiskolában is, s megtalálni helyünket a nagyvilágban!

 

Drága anya!! Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.)

APÁM LÁNYA VAGYOK,S ERRE BÜSZKE,SOHASEM TAGADOM. Te vagy, ki imád minket,

pedig nem férfidolog a babusgatás. Köszönöm apa, hogy voltál, hogy vagy, hogy leszel.

Emlékplakett átadása

 

 

Időkapszula elhelyezése – osztályfőnök

 

 

Nézzetek még utánuk egy kicsit, amíg a nóta elvékonyodik,

amíg az utca sarka eltakar, ott hallgat el majd ijedten a dal,

ott maradunk magunkra teljesen, ott próbálunk hajózni új vízen,

kezdünk új, bátrabb evezőcsapást …

s ott látjuk meg, hogy másként nem lehet,

először mindent úgy teszünk, amint tőletek láttuk, ifjú „öregek”

ti, általunk százszor megtagadottak,

„ősök” … szülők, s fáradt tanáraink.