A varázspálca

       Egy nap arra ébredtem, hogy anya ágyba hozza a reggelimet. Először nem is

sejtettem, hogy miért, de bejött apa is, és el kezdték énekelni Boldog szülinapot kezdetű dalt.

       Akkor jutott eszembe, hogy ma van a szülinapom, csak megfeledkeztem róla.Anyáék még azt is mondták, hogy délutánra vendégeket hívtak. Már ali vártam a délutánt, de nem a sok ajándék miatt, hanem azért, mert végre hosszú idő után a nagymama is eljön hozzánk.

       Már érkeztek a vendégek, amikor egy nagy kék felhő keletkezett a nappali közepén. Senki nem mert megmoccanni. Néma csend. Majd a felhőből egy öreg, őszhajú, kékruhás néni vált ki,kezében egy varázspálcával. Odahívott magához. Lassan, picit félve odamentem. Ő kedves hangon így szólt:

- Boldog születésnapot, Réka!

Majd a zsebéből egy hosszúkás dobozt vett ki, s odanyújtotta nekem. Kibontottam, hát mit látok? Egy ugyanolyan varázspálca volt a dobozban, mint a néninél. Ekkor újra megszólalt:

- Kedveském ez a pálca mostantól a tiéd.

  Alig tudtam megszólalni. Félénken mondtam köszönetet, de mire megköszöntem a néni nem volt sehol.

        Sokáig azon agyaltam, hogy miért éppen nekem adta, de válasz nem volt . Csak másnap reggel kezdtem el próbálgatni, amikor magamra maradtam. Sajnos nagyon rossz vége lett. Az akvárium felé állva nem i studom mit mondtam, vagy mit csináltam, de a halam hirtelen pocokká változott. De én nem adtam fel.Pár hónap múlva már igazi kis varázsló lettem. De erről csak anyu meg apu tudott. Persze ők megígérték, hogy nem mondják el senkinek.

         Ezután, ha valamit nem tudtam emberformában megoldani, megcsinálni, megoldottam varázslóként. Most is így volt!

Gál Réka, 4.o.