2011. május 13 - án az egész iskola kivonult a közeli szántáson keletkezett "új tóhoz". Hattyúlesre mentünk. A hattyúk (Cygnini) a madarak osztálya lúdalakúak (Anseriformes) rendjén belül a récefélék (Anatidae) családjának egyik nemzetsége. Az ókori Görögországban a hattyú Apollón isten jelképe és szent madara volt, és több mítoszban is szerepelt. Zeusz hattyú képében csábította el Lédát, aki hattyútojásban hozta a világra a szép Helenét. Orfeusz halála után hattyúvá változott, és az égre helyezték. Így keletkezett a Hattyú csillagkép, amely egy kitárt szárnyú, hosszú nyakú repülő madárra emlékeztet. Egy másik mítosz szerint egy Küknosz nevű ifjú szerelmes volt Phaetónba, a Nap fiába. Phaetón a Nap kocsiját maga akarta hajtani, de ügyetlensége miatt a haragra gyúlt Zeusz villámmal sújtotta, és ő az égről az Eridanosz folyóba zuhant. Az elkeseredett Küknosz olyan sokszor bukott a folyó vizébe kedvese testét kutatva, hogy Zeusz megszánta őt és hattyúvá változtatta. Küknosz nevére vezették vissza a hattyú latin Cygnus elnevezését is.

A régi irodalomban gyakori költői téma volt a hattyúdal, amelyet a madár állítólag csak a halála előtt énekel. Ilyen jelenség a valóságban egyetlen hattyúfajnál sem létezik, csupán az ókori görögök hiedelméről van szó. 

Hát mi ennek akartunk utánna járni, ezért szerveztük azt a túrát is. Gyremekeink ügyesen meg is számolták a hattyúkat, amelyekből most csak 85 tartózkodott a tavon. A természetvédők azonban állítólag 103 madarat számoltak meg nálunk. Öröm és szemetgyönyörködtető volt a látvány, ahogy a hattyúk felröppentek. 

Közben megtudtuk a régi hetényi földek elnevezéseit is - Szőlők alja, Gyepredűlő, Marhacsapások, Kúcsorok. Szóval, arra jártunk, s jól jártunk.