Dékány György 1943-ban született Hetényen. Édesapja Dékány Lajos, szabó volt, édesanyja Balla Etel dunamocsi származású háztartásbeli volt. Gyermekei nevelése és a ház körüli teendők ellátása volt a feladata. A hetényi házaspárnak 4 gyermeke született (Kép 1): a legidősebb fiú Lajos (1939), György (1943) és az ikerlányok Mária és Zsuzsanna (1948).

Kép 1: Dékány György – a kép bal oldalán – szüleivel és testvéreivel a családi ház előtt

A fiatal György hetényi gyemekkorát beárnyékolta a kitelepítés és deportálás időszaka. Látta, s jól emlékszik, hogyan rakodtak fel az emberek a szekerekre, majd a vasúti vagonokba, s milyen nehezen viselték a testi és lelki megpróbáltatásokat. A Dékány család is megkapta a fehér lapot. Az édesanya azonban akkor volt várandós, így a kitelepítést elhalasztották addig, míg a gyermekek meg nem születnek. 1948-ban az ikerlányok megszülettek, a kitelepítésre azonban nem került sor.[1] György iskolás évei után a komáromi gimnáziumban folytatta tanulmányait, majd Nyitrára a mezőgazdasági főiskolára került. Az akkor nagyjából 300 diákot számláló első évfolyamban nagyjából 30-an voltak magyarok. Már itt, az akadémia falain belül megmutatkozott a fiatal férfi szervezőkészsége és a közösség iránti elhivatottsága. Gyuriék a II. évben összehívták a magyar fiatalokat, a főiskola vezetését és néhány újságírót azzal a céllal, hogy legyen magyar tagozata a főiskolának. Az ÚJ SZÓ és a HÉT újságírói is megjelentek e megbeszélésen. Mács József és Tóth Elemér, fiatal írók és néhány akkori főiskolás magyar évfolyamtársa is támogatta az elképzelést, melyből azonban nem lett semmi. Felsőfokú tanulmányait 1965-ben fejezte be (Kép 2).

Kép 2: Dékány György a diplomaosztó-ünnepségen Nyitrán

Úgy volt, hogy Rózsnyóra megy dolgozni és focizni is. Már minden elő volt készítve, a sportklubnál és az új munkahelyén is, még szolgálati lakást is kapott volna. Ám egy alkalommal Nyitráról hazafelé Hetényre, a vonaton találkozott egy kedves hetényi ismerőssel, aki a járáson dolgozott. Beszédbe elegyedtek, melynek az lett a vége, hogy a férfi azt mondta, nem mehet Rozsnyóra dolgozni é s focizni, neki Hetényen kell maradnia. Megbeszélték, hogy a következő hétfőn be is mennek együtt a komáromi járási hivatalba, s ott elintézik a formaságokat. Így is lett, így maradt Hetényen focizni (Kép 3), s így kezdett el dolgozni a Meliorációs szövetkezetnél
Komáromban Dékány György. 

Kép 3: A hetényi focicsapat, jobbról Dékány György csapatkapitány

1968-ban megnősült, felesége Parák Éva komáromi pedagógus, akivel Hetényen telepedtek le, itt kezdtek el építkezni. November 30-án Zsemlye Lajos hetényi tiszteletes úr jelenlétében Kosár András dunamocsi esperes adta őket össze. Feleségében igazi partnerre lelt, hiszen kölcsönösen támogatták egymást a közösségi önkéntes munkában is.

Gyuri bácsi 1965 karácsonyától lett a Hetényi Csemadok ASZ elnöke, s a kezdetektől aktívan dolgozott. Ez a munkatempó megmaradt akkor is, mikor gyermekei Csilla és Emese megszülettek (Kép 4) A kislányok látták, hogy a szüleik sokat vannak távol, sokat dolgoznak. Egy alkalommal, mikor az óvodában megkérdezték az egyik kislányt édesapja foglakozásáról a következő feleletet adta: „Az én apukám gyűlés!”

Kép 4: Dékány György feleségével Dékányné Parák Évával és lányaival, Csillával és Emesével

Ez volt az az időszak, amikor minden hétfő este a „Csemadoké” volt. Az 1965-ös években még igazán TV készülék és TV műsorok sem voltak. Hétfőn meg adásszünet. Ezért a CSEMADOK ASZ tagjai ezen a napon tartották a színjátszós-, később pedig az énekkari próbákat.

 

A Hetényi Csemadok ASZ

Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete1949. március 5-én alakult Pozsonyban. A Hetényi Alapszervezet még abban az évben a nyár folyamán alakult meg. Első alakuló gyűlése a helyi óvoda épületében volt, melynek falán ma is emléktábla hirdeti a Csemadok megalakulását. Még ugyanebben az évben indították el Hetényen szeptember 1-jén az első magyar tannyelvű osztályt, melyben a Bordán család és lányaik tanítottak. Bordán Kató és Magda aktívan kivették részüket a szabadidős tevékenységből is. Zsemlye Zsuzsanna tiszteletes asszony segítségével iskolás, később pedig felnőtt színdarabokat is rendeztek. A tiszteletes asszony helyzete nem volt könnyű. A papok tevékenysége tiltva volt, így nem vállalhattak közszereplést, nem lehettek a darabok rendezői sem. A hetényiek úgy gondolták, mégis fontos, hogy Zsuzsa néni neve ott szerepeljen a plakáton. Kitalálták, hogy ő lesz a darabok hivatalos súgója!

Az első csemadokos színjátszó csoport vezetői Bordán Kató, id. Csintalan Miklós (későbbi iskolaigazgató-helyettes) és Szabó Benő voltak.

Szabó Benő volt az egyik legtehetségesebb amatőr színész Hetényen. Kitűnő énekhangjának köszönhetően, sok zenés darab főszerepét játszhatta el. Ezek közül a legismertebb és a legnagyobb sikert hozó darab a Gül Baba volt. Szabó Benő itt a Gábor deák szerepét játszotta el. A Gül babát valamikor az 50- es évek elején mutatták be. A főszereplők Szabó Béni és Szokola Ica voltak. Tóth Lajos volt Gül baba, Németh Gergely és Gál Miklós cigányt játszottak. Komjáti Lajcsi, Szabó Kálmán mindenesek voltak. Ők készítették el a díszlethez tartozó szökőkutat. Eperjesiné a díszlethez tartozó rózsákat készítette krepp – papírból. A visszaemlékezésekből kiderült, hogy a rózsákra mindenhol rácsodálkoztak. Volt egy eset, amikor is Tóth Lajos olyan nagy átéléssel játszotta szerepe szerint a rózsák letépését, hogy a nézőtérről bekiabálták: „A Piszok!!!!”

A zenés darabot a komáromi Béke Zenekar kísérte. Hetényen nem voltak ekkor még zenésze.   Az iskolás lányok – akik akkor nyolcadikosok voltak törökös táncot lejtettek a darabban – Gál Irén, Rancsó Gizella, Szabó Katalin, Dékány Mária törökös táncát Bordán Kató tanította be. Később a darabok rendezésébe a Magyar Területi Színház művészei is besegítettek.

 

Az elnökség első évei

Az első „csemadokos” próbákat a Zajos kocsma melletti kultúrházban tartották, mely később moziként üzemelt. Később a mai Táltos kocsmával szembeni épületbe – Csintalan kocsma -  költöztek a próbák, mivel itt valamivel nagyobb terem volt. Dékány György elnöksége kezdetén megpróbálta a termek körüli áldatlan állapotokat rendezni. A községi hivataltól kérvényezett egy helyiséget a Csemadok számára. Ki is utalták a mai Lilla Galéria egyik szobáját használatra. A szoba azonban rossz állapotba volt, ezt kellett először is rendbe tenni. Önkéntes munkával megjavították a falakat, kifestették és egy kicsit lakájosabbá tették a termet.

Fontos volt az is, hogy átlássák, kik a „csemadokosok”. Gyuri bácsi javaslatára tagsági könyveket adtak ki.  A tagok évente 10 korona értékű (ma 30 centnek megfelelő összeg) bélyeg vásárlásával járultak hozzá a kiadások fedezéséhez. Bár a bélyegek értéke különböző volt. A férfiak 10 koronás, míg a nők 5 koronás bélyeget vásárolhattak.

1966-ban Dékány György katonai szolgálatát teljesítette. Ekkor kapott a falu 170 000,- koronát. Az összeg mindenki szívét megdobogtatta. Tóth Pál, a községi hivatal elnöke, falugyűlést hívott össze, melyen arról tárgyaltak, hogy mi legyen a pénz sorsa. A sportszervezet nagyon szerette volna a pénzt, azzal, hogy a sportpályán építenek belőle valamit. Dékány György azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a falunak nincs megfelelő helyisége, kultúrháza sem. Az összeg kevés egy új épület felépítéséhez, azonban épület-bővítésre elegendő. Javaslata szerint a Zajos kocsmába kell átvinni a mozit, a Csintalan kocsmából pedig lehet kialakítani egy kultúrtermet a megfelelő öltözőkkel. Nagyjából így is lett. Az épületek cseréje, a Csintalan kocsma bővítése megvalósult ugyan, de az eredeti elképzelések szerint. Csak egy öltözővel, folyosóval és színpaddal bővítették a termet, ami bizony az előrejelzések szerint kevésnek bizonyult.

 

Generáció-váltás

A TV egyre nagyobb térhódítását, valamint az amatőr színészek „kiöregedését” figyelembe véve szükség volt az ifjúságra, illetve a fiatalok megszólítására. A nagy színdarabok ideje lassan kezdett lejárni. Helyét az irodalmi színpadok vették át. Az első ilyen irányú szárnypróbálgatás 1968-ban az Öreg halász és a tenger című mű volt. A halász szerepét Lucza Imre, a fiút Gál Sándor játszotta. Ezzel a művel be is neveztek a Jókai Napokra. Az előválogatót Búcson tartották, erre azonban a főszereplő betegség miatt nem tudott elmenni. Gyuri bácsinak kellett helyette „beugorni”. A szöveget azonban nem tudta, így ki kellett találni, hogy valahogy elrejtsék a szövegkönyvet a színpadon. A zsűri elől a csónakba dugták, abban ülve olvasta fel az újdonsült főszereplő a szöveget. Az előadást a közönség tapssal jutalmazta, a darab szereplői megkönnyebbültek, a zsűri azonban felrótta, hogy a szöveget nem ismerték. Dékány György ekkor ismertette meg a bírálókkal a hetényi körülményeket, ez azonban nem hatotta meg őket. A darab, a hetényiek most nem jutottak be a Jókai Napok Fesztiválra. Ez azonban nem szegte kedvüket.

A 30-as évek elején Nemcsik Béla rektor úr énekkart vezetette a községben. Ez adta az ötletet a hetényi Csemadoknak, hogy próbáljanak ismét énekkari tagokat toborozni. Gyuri bácsinak sikerült is elsőre 17 férfit meggyőzni, akik összeálltak, s megzenésített Petőfi verseket adtak elő. Történetünk főhőse beismerte, hogy nem értett, nem ért a zenéhez, ezért megpróbált olyan embereket is bevonni a felkészülési folyamatba, akik szakmai segítséget is tudtak nyújtani a csoportnak. Szabó Benő, hetényi lakost, kiváló hangja, irodalom és a közösség iránt érzett szeretete tette az énekkar vezető egyéniségévé. Nagy József, iskolaigazgató pedig az utolsó próbák alkalmával csiszolgatta még az énekkari tagok tudását. A nótás kedvű férfiaknak hamar jó híre kelt, így a hetényi férfi énekkar Gyuri bácsi munkájának is köszönhetően 35 tagúra gyarapodott. Az asszonyok sem akartak lemaradni! Felbuzdulva férfiak sikerein 18-an elkezdtek énekelni. így lett Heténynek 3 énekkara – férfikórus, asszonykórus, vegyes-kórus (Kép 5). Többször be is neveztek a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyre, melynek körzeti fordulóját a hetényi kultúrházban is megrendezték. A körzeti után Naszvad község adott otthont a járási fordulónak, a kerületit a Csallóközben, Nyárasdon rendezték meg, az országos megmérettetésre pedig Pozsonyban került sor. Ezt a döntőt a csehszlovák televízió is
közvetítette.

Kép 5: Hetény legsikeresebb énekkara

A döntőre a hetényiek többször eljutottak, s kétszer meg is nyerték azt. Egy alkalommal az asszonyok kórusa nem került be az országos versenyzők közé, de a díjátadó gálára meghívást kaptak, itt felléphettek. A férfikórus eljutott Pozsonyba, de a résztvevők létszámát 12-ben határozták meg. Ez bizony kellemetlenül érintette az énekkar vezetőit. Most kinek mondják azt, hogy ne jöjjön? Ki maradjon otthon? Ha a vezetők választanak, abból konfliktus lehet! Így az az ötlet született meg, hogy az énekkar tagjaira bízzák a döntést. Elmondták tisztességesen a problémát, s megkérték, hogy az jelentkezzen, aki el szeretne menni Pozsonyba. 16 férfi tette fel kezét, s ez egy tökéletes létszámnak bizonyult, mivel így lett tartalékos is. Az egyik tartalékos, Nagy Lajos, azonban mindenképp látni akarta a pozsonyi fellépést, így saját autóján felment a fővárosba, vitt jó hetényi bort, s a szereplés után megitták a kórus tagjaival együtt. Így Gyuri bácsinak kellett hazavezetnie a személykocsit, a többiek busszal, jókedvűen tértek haza, hisz megnyerték a versenyt is! Ezen a versenyen a zsűri elnöke Vas Lajos, budapesti karnagy volt, akinek nagyon tetszett az énekkar műsora, hozzáállása, szakmaisága, s egész kisugárzása. Ezért beajánlotta Hetényt Lakitelekre, Lezsák Sándorékhoz. A két település 1975-ben vette fel a kapcsolatot egymással. Évente egyszer találkoztak, hol az egyik településen, hol a másik községben. Ezeken a találkozókon családi barátságok is kötettek, melyek még most is tartanak. Az egyik találkozón a hetényiek még szüreti felvonulást is tartottak Lakitelken (Kép 6).

 

Az énekkarral Bajnóczy Magdika, az óvoda akkori igazgatója is foglakozott. Az énekkari próbákat hétfőnként tartották. Este 19 órától 22:00ig énekeltek, majd a próbák után az asztalra került a frissen sütött pogácsa, a szendvics és természetesen a borocska is. A jóízű beszélgetések és mulatozások adták az ötletet, hogy nagyobb létszámban is össze kellene jönni.

Kép 6: Hetényi Csemadok szüreti felvonulása Lakitelken

Csemadok-programok

Az 1968-as évtől rendeztek batyus-bálokat Hetényen. (A komáromi hajógyárban szervezték a járási Csemadok bálokat). Az első batyus-bált Dékány György elnöksége idején szervezték meg Hetényen. Olyan jól sikerült, hogy vagy 300-an mulattak hajnalig, hogy el is döntötték, hogy minden év január utolsó szombatján lesz a Csemadokos batyus-bál. Ez a 90-es évek végéig így is volt. A zenét többnyire a komáromi Bozsár zenekar szolgáltatta.

A közösség összetartó ereje a kötelező felvonulások és kirándulások megszervezésében is megmutatkozott. A szocializmus kemény évei alatt kötelezően részt kellett venni a május 1- jei és május 9-ei felvonulásokon Ógyallán, mivel községünk ehhez a körzethez tartozott. Hát a Gyuri bácsi gondolt egy merészet, s úgy döntött, hogy elég a sok felvonulásból, május 9-én márpedig nem vonulnak fel, inkább elmennek közösen kirándulni. Az ország belterületére nem tervezhettek kirándulást, mivel mindenhol kötelező volt ünnepelni, így maradt a külföld. Jártak Egerben, Szombathelyen és Bükfürdőn. Egy autóbusznyi ember gyűlt össze, jelentkezett az Erdélybe tartó körútra is: Nagyvárad, Királyhágó, Bánffyhunyad, Kolozsvár, Korond, Székelyudvarhely, Segesvár, Kiskőrös településeket látogatták meg 1978-ban.(Kép 7)

Kép 7: A hetényi Csemadok az Erdély-körúton Dékány György vezetésével

A kirándulókat igen meghatotta Bánffyhunyad település templomának fatáblás szerkezetű mennyezete. Hétköznapi hősünk Segesvár mezejéről földet is gyűjtött egy üvegcsébe, bízva abban, hátha valamikor Petőfi lába érintette e földet. A riport során Gyuri bácsi büszkén mutatta a földet, melyet riportereink, a 6. osztály tanulói izgalommal telve tartottak a kezükben.

A nyolcvanas évek vége fordulatot hozott a politikában és a kulturális életben is. Elkezdődött a rendszerváltás több európai országban is.

Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások közül a legvéresebb volt. Az ország diktátorát, Nicolae Ceaușescut és feleségét Elena Ceaușescut elűzték és kivégezték. Románia volt az egyedüli ország a vasfüggöny mögött, ahol az átmenet erőszakos módon zajlott, és ahol az egykori kommunista vezetők egy részét kivégezték. Az 1989 karácsonyán kibontakozó harcokban a hetényiek segítséget nyújtottak a rászorulóknak. Tudva a Romániában zajló eseményekről még december elején gyűjtést szerveztek, tartós élelmiszereket, ruhákat hordtak össze a hetényiek, azzal, hogy a Budapesten működő segélyközpontba eljuttatják. Dékány György azonban úgy gondolta, hogy Nagy Gábor és Parák László segítségével a szállítmányt Nagyváradra viszik. A magyar-román határon találkoztak a Máltai Szeretetszolgálat embereivel, akikkel megegyeztek, hogy a hetényiek Nagyvárad helyett Bánffyhunyadra viszik a segélyszállítmányt. December 28-án hát a kis csapat hát elindult Bánffyhunyad felé, ahol az ottani lelkész nagy szeretettel fogadta őket. Köszönetnyilvánításukat egy levélben fejezték ki (Kép 8). A település lakosainak segítségével

Kép 8: Bánffyhunyad lelkészének köszönetnyilvánítása a hetényi Csemadoknak

kirakodtak az áruszállítóból, majd kicsit pihentek, s a marasztalás ellenére elindultak haza. Figyelmezették őket, hogy óvatosan menjenek, mivel vannak olyan helyek ahol lőnek. Be is kapcsolták a rádiót, melynek egyik hangszóróját fel kellett erősíteni az autó egyik napellenzőjére. A zötyögős úton a kötés kilazult, a hangszóró nagy csattanással leesett a földre, a férfiak, pedig mi tagadás, megijedtek, először azt hitték, hogy lőnek rájuk. Hirtelen meg is álltak, lesték, honnan jöttek a lövések, mire rájöttek, hogy hangszóró csapott ekkora robajt! Úgy gondolták, hogy ez egy jó jel, s biztonságosan haza is értek. Magyarországra érve, eszükbe jutott, hogy bizony már jó régtől nem is ettek, így hát egy csárdában megvacsorázta, hogy a még előttük álló hosszú utat kibírják.

 

Politikai tevékenység

Csehszlovákiában 1989-ben Jogvédő bizottság alakult, melynek elnöke Duray Miklós lett. A bizottságba Dékány Györgyöt is beválasztották. Feladatuknak tekintették elsősorban a magyarok jogainak biztosítását, valamint a magyar tannyelvű iskolák védelmét. A Csehszlovákiai magyarok Memoranduma 1988 című dokumentum támogatásaként álírásokat gyűjtöttek, melyet eljutattak az akkori kormány-vezetéshez.

 

A bársonyos forradalomnak köszönhetően Csehszlovákia Kommunista Pártja viszonylag békés úton átadta a hatalmat az akkor még közös országban az emberjogi mozgalmaknak. Új politikai pártok alakultak Hetényen is. A Független Magyar Kezdeményezés valamint az Együttélés. A Csemadok-tagság eleinte kivette részét a politikai életből, később azonban belátták, hogy a politika és kultúra nem igazán fér el egymás mellett, így a párttagság köreiből fokozatosan lemorzsolódtak a Csemadok-tagok, akik „csemadokos” tevékenységükkel csalódottságuk miatt bizony lassan felhagytak.

Még volt egy utolsó próbálkozás, hogy a fiatalokat bevonják a közösségi életbe. A kultúrház kiváló lehetőség volt discók megszervezéséhez. Nevelő célzattal, s a kulturált körülmények biztosítása érdekében a szervezők azonban nem engedték, hogy a fiatalok bent alkoholt fogyasszanak, illetve dohányozzanak. Az akkori vezetés három alkalommal szervezete meg a könnyű-zenei estet, melynek szervezését később egy magánvállalkozó vette át.

 

Zárszó

Dékány György 1967 – 2003 között látta el a Csemadok Hetényi Alapszervezetének elnöki tisztségét, 1992 – 2003 között a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke volt. (Kép 9).

Kép 9: Dékány György a járási Csemadok irodában a Hét című folyóirattal

Sok más elnökkel ellentétben, ezt valóban közszolgálati tisztségnek, munkának tekintette. A közösség érdekében végzett tevékenységének köszönhetően számos rendezvény, bál, megemlékezés, fellépés, kultúrműsor, charitatív megmozdulás valósult meg. A Tavaszi szél vizet áraszt országos rendezvény kétszeres győztese lett a hetényi férfikar, Lakitelekkel testvérkapcsolatot alakított ki, női asszonykórus dolgozott, amatőr színházi előadások jöttek létre. Irodalmi színpad, diszkók, batyus-bálok nemcsak a fiatalok számára voltak megrendezve. Mind, mind, csupa olyan lehetőség, mely alkalmat adott a magyar embereknek kulturált társasági életet élni. Tíz éven át, 1986-tól a Csemadok Országos elnökségének tagjaként Gyuri bácsi tanácsaival, tapasztalataival hozzájárult a szervezeti munka színvonalának emeléséhez. Munkája elismeréseként 2003-ban Csemadok emlékéremmel tüntették ki (Kép 10).

• Kép 10: A Csemadok Emlékérem Dékány György munkájának elismeréséül

Ars poeticája, hogy a magyar embert segíteni kell, hogy közösség ne csak kialakuljon, de meg is maradjon. A kis közösségek megmaradása, munkája a mi magyarságunk megmaradásának záloga! Fontos, hogy segítsük a kezdeményezéseket, a jó ötleteket, mert ezek visznek minket előbbre!

Dékány György ma már az unokáinak szenteli életét (Kép 11).

 

Kép 11: Dékány György unokájával

Negyven éven át volt Hetény község meghatározó alakja, hisz az önkormányzati munkából is kivette részét. Életformájának tekintette, hogy segítő céllal a közjó, (nem csak) a hetényi szellemi javak gyarapodásán szorgoskodjon. Közösségi és csoporterősítő szerepét az idős falubelijeink elismerik. Elhivatottság, emberszeretet, szakmaiság és munkabírás volt sikerének kulcsa. Mi ugyan nem adhatunk hivatalos elismerést, de munkánkkal, Dékány György életútjának bemutatásával szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy „Hetényi Hétköznapi Hősünk” példakép legyen minden, a közösségért tenni akaró ember számára.

Köszönjük Gyuri bácsi!

Tisztelettel:

6. osztály

Tarczy Lajos Alapiskola Hetény

projektvezető: PaedDr. Rancsó Andrea

Zhrnutie

 

György Dékány zastával v rokoch 1967 – 2003 funkciu predsedu ZO Csemadoku v Chotíne a v rokoch 1992 – 2003 bol predsedom Oblastného výboru Csemadoku v Komárne. Na rozdiel od mnohých iných predsedov  považoval svoju funkciu predovšetkým za službu verejnosti. V prospech organizácie zrealizoval rôzne podujatia, plesy, spomienkové oslavy, bol koordinátorom nespočetných kultúrnych a charitatívnych aktivít. S mestom Lakitelek v Maďarsku vybudoval družobné vzťahy, v celoštátnej súťaži Odviate jarným vetrom sa stal chotínsky mužský spevácky zbor dvakrát víťazom, aktívne pracoval aj ženský spevácky zbor, vznikli amatérske divadelné predstavenia. Literárne krúžky, diskotéky a plesy organizoval pre ľudí rôznych vekových kategórií. Boli to možnosti, ktoré poskytli maďarským občanom žiť bohatý kultúrny spoločenský život. Od roku 1986 prispieval svojimi radami a skúsenosťami k zvyšovaniu kvality organizačnej práce desať rokov ako člen predsedníctva celoštátnej organizácie Csemadoku. Za svoju záslužnú a obetavú  prácu bol v roku 2003 ocenený Pamätnou medailou CSEMADOKU. Jeho ars poeticou je nutnosť pomôcť maďarskému ľudu, aby sa spoločenstvo nielen vytvorilo, ale aj zotrvalo. Zachovanie malých komunít a ich aktívna činnosť je kľúčom k ich prežitiu! Je dôležité podporiť iniciatívy a dobré nápady, lebo len tie sú zárukou napredovania!

 

György Dékány held the position of chairman of the Hetény Office of Csemadok – the Hungarian Cultural Institute in Slovakia -  between 1967 and 2003 and from 1992 to 2003 he was also the chairman of the Csemadok Komárom Regional Office. Unlike many other presidents, he took his position seriously and his devotion and enthusiasm resulted in a number of events organized for the community, balls, commemoration ceremonies, cultural programs as well as charity events. In addition to all this, the Male Voice Choir of Hetény managed to win the „Tavaszi Szél Vizet Áraszt” Folk festival two times. It was him who established a sister city relationship with Lakitelek in Hungary and by initiating amateur theater performances, literary stage, discotheques, balls for younger and older people too the Hungarian minority was given an opportunity to live a cultural life. For ten years, from 1986, as a member of the Csemadok National Presidency, his advice and experience helped to raise the standard of organizational work. In 2003 he was awarded with a commemorative medal by Csemadok for his work. He is of the opinion that the Hungarian minority needs help not only in establishing a community but in keeping it too. The survival of small communities is the key to the survival of the Hungarians in Slovakia. Good initiatives, ideas need to be supported because they  take us forward.

 

Dékány Györggyel készült beszélgetés elérhető és megtekinthető az iskola yputube csatornáján:

1. rész:   https://www.youtube.com/watch?v=QoKkI-W5-zE

2. rész: https://www.youtube.com/watch?v=QybVdh1wCT4