A Könyvtári napról készítettünk videót is, ami megtekinthető a Még több fénykép/videó - n.

Vesztegzár a Tarczyban

     2010. április 23-áról 24-re virradóra vesztegzár alá került a hetényi Tarczy Lajos Alapiskola diákjaival és tanítóival együtt. Nagy volt az izgalom, na de nem a fogság miatt. Aznap az iskola apraja-nagyja, a szülők, a nagyszülők a Könyv Napjának ünneplésére készültek. /1995-ben az UNESCO A KÖNYV NAPJÁvá nyilvánította április 23-át katalán javaslatra./

    Egy néhány hónappal ezelőtt elindított mondat futótűzként terjedt az iskolában a diákok között: áprilisban ottalvós hálózsákos, kispárnás zsíros-vajas-lekvároskenyeres olvasóéjszaka lesz az iskolában. Ezzel felcsillant az érdeklődés... Először a hálózsák, majd a kaja, végül a főszereplő, a KÖNYV iránt is. Előzetesen meghirdettük a Regénypárbajt. Minden évfolyam háromtagú csapata párbajra hívott egy-egy pedagógust valamely általuk elolvasott regény kapcsán. Elsőként a nyolcadikosok jelentkeztek, akiket iskolai berkekben elég nehezen lehet olvasásra bírni. Kihívottjuk a matematikatanár lett, és az Egri csillagokat választották a párbajra maguknak és egyúttal a tanító bácsinak is. Szükség volt a regény figyelmes újraolvasására, mivel 10-10 kérdést, feladatot készítettek kölcsönösen a majdani ellenfélnek és azt leadták a  felelős tanítónak, aki a kérdéseket hét lakat alatt őrizte egészen a párbaj kezdetéig. Velük együtt 11 csapat gondolta, hogy belevág az egyáltalán nem könnyű feladatba. Gyűltek a kérdések, éjjel-nappal olvastak a diákok, a tanítók...

És közben készült  még sok minden: játéktáblák a rajzkörön, plakátok, melyek a nagy nap eseményeit taglalták. A gyerekek táplálkozásáért aggódó szülők pedig rohamosan töltötték fel az éléskamrát mindenféle jóval. Megszülettek az ötletes ajándékok, oklevelek, és minden tanuló készítette a rendezvényre „beugró“-nak szánt kedvenc könyvét és rajzlapon saját illusztrációját /a nagyobbacskák rövid tartalmat is írtak hozzá/.

Péntek reggel 7.40-kor az iskolarádióban megszólaló kedves de határozott hang a minden érzetet és képzetet elsorvasztó „bárgyu láda“,  a hülye, idétlen masina, a televízió veszélyeire figyelmeztetett. Roald Dahl: Tanácsok a televíziózással kapcsolatban c. versén kacaghattak és ugyanakkor gondolkodhattak el a hallgatók. Ez volt tulajdonképpen a nap igazi célja:  egy impulzus az olvasás megszerettetésére, és a könyv szórakoztató jellegének kiemelésére.

Elhangzott egy Lázár Ervinnel készített interjú /álriporter és állázár tolmácsolásában/, melyből megismerték azt az írót, akinek meséit, a Négyszögletű Kerek Erdő történeteit a délután folyamán olvassák el a tanító nénikkel és a szülőkkel.

A nagyszünetben már Rejtő Jenő körül forgott a világ: A tizennégy karátos autó lett az  éjszaka főszereplője /Rejtő: Vesztegzár a Grand Hotel-ben cím átirata a fenti cím/.

Délután a Regénypárbajon szedték lapjaira a könyveket a párbajozó felek, na meg a közönséget ejtették ámulatba olvasottságukkal. S hogy változott meg a „Rajtam úgysem fog ki senki!“ elmélete „Úristen, ez biztos ebben a regényben van?“ arcszínváltó, rémült, izzadságszagú valósággá. A közönség számára szórakoztató volt a párbajozók alkalmi jelmeze, mellyel a regény valamely szereplőjét igyekeztek megjeleníteni, illetve ki lehetett találni, a magukkal hozott tárgyaknak milyen szerepük lehet vajon a regényben. Volt  korosodó, elhízott anyuka, pipázó Matula bácsi, „Tudjukki” a Harry Potter-ből, a grund őrei, a kosárban alvó Veronka felett őrködő liba, stb. A párbaj elején minden csapat röviden bemutatta a regényt, majd záporoztak a kérdések oda és vissza, a diákzsüri pontozott. Nem volt könnyű a megszabott egy perc alatt válaszolni a néha részletekbe menő fogós kérdésekre. Szégyen, nem szégyen, néha bizony a „szövegértést hangsúlyozó lámpás“  alulmaradt. A párbaj résztvevői oklevélben részesültek, s abban mindenesetre mindenki egyetértett, hogy itt nem is volt vesztes fél.

     Párhuzamosan a nagyok programjával az alsósok is jól szórakoztak. Az olvasófotelben kényelmesen helyet foglalva egyenként mutatták be kedvenc mesekönyvüket, az elsősök, másodikosok fel is olvastak belőle. Hát persze, hogy  nincs szükségük a felnőttekre, hisz már maguk is boldogulnak e nehéz tudománnyal! A legszebb illusztrációt szavazással választották ki, elkészítője könyvjutalmat kapott.

Az olvasással egybekötött játékos vetélkedőről a gyerekek megtudták, ha ügyesek lesznek, fából készült pénzérme a jutalmuk, az ún. fabatka /nyírfa-korongocska/. Akinek fabatkát sem ért a válasza, biztosan nem ő kapta meg a jutalmat, egy-egy kerek erdő-logóval ellátott tarisznyát benne egy kedves mesecsokorral.

A csapatok játékát egy játéktábla is színesítette, melyen a meséből megismert alakokkal lépdelhettek a kerek erdő közepe felé. Érthetőbbé és élvezetesebbé tették a mesét a nagyok jelenetei, akik a szereplők bőrébe bújva jelenítették meg Mikkamakkát, Dömdödömöt és másokat. Velük együtt énekeltek, bukfenceztek, kacagtak. Örömmel fogadtuk azokat a szülőket, nagyszülőket, akik komolyan vették felkérésünket és egy-egy részlet felolvasásával hozzájárultak az együttolvasás-játszás öröméhez.

     A felsősök bulija csak most kezdődött igazán! 42 gyerek vállalta, hogy vesztegzár alá helyezik őket az iskolában  nem egyéb szórakozási lehetőséggel, mint  egy könyv, melyet szinte megállás nélkül  OLVASNI  KELL! A maratoni olvasás reggel 6 óráig tartott. Sajnos, a tervezett foglalkozások egyikét sikerült csak megvalósítani, mivel az éber játékosok éjfél közeledtével egyre csak fogytak, fogytak, a játékosok fürgesége helyett már csak alvási szokásukkal ismerkedhettünk meg. Mikor a nap első sugarai megjelentek, lekattintottuk az olvasólámpát, felráztuk az alvókat, a reggeli után  feloldódott a vesztegzár... útnak indultak hazafelé. S közben kamaszosan dünnyögtek az orruk alatt: „Nem is volt ez olyan rossz, asszem jövőre is eljövök!“

Németh Nóra, ig.helyettes

A párbajozók és a  regények