2023/2024

Június

Ballagási műsor

 

ZENE:  Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt, adj erőt, hogy be tudjak lépni, s van hitem a magas falak előtt.

Függöny, szél, fátyol, A libbenö mától Búcsúzom.Fáj, de megteszem,Ha kérsz.Miért?Ki érti ezt?Nagyszívü kamasz Maradtam, lehet.A sok lomot magad utánNem bocsátom meg neked.

Kedves Tanáraink, Kedves Szülők, Diáktársaink, Vendégeink!

Köszönjük, hogy megtisztelnek bennünket jelenlétükkel e jeles napon. Ismét eltelt egy tanév, s most mi búcsúzunk iskolánktól, lezárva életünk egy fontos szakaszát.

1.: Eljött hát az utolsó nap, búcsúzz, búcsúzz mindentől vén diák!

2.: A szárny megnőtt, üresen áll a fészek, csak álom volt a szép diákvilág, s mint a fecske az alkonyati szélnek, ma szárnyat bont egy sereg diák.

4.: Az életem lemeze fordul, s ha valaki visszatenné a tűt, valamit újra játszanék. Van, amit meg se hallanék, megbocsátanék, vagy másképp mondanék. Az életem lemeze fordul, van, ahol reccsen és zörög, van, ahol ugrik, túlpörög. Megcsuklik a hang egy karcolásban, s remeg az ív, kihagy a szó, kihagy a szív.

5.: Indulnék. Mondd, merre van a holnap? Indulnék. Homályba hull a célom. Indulnék. Bizonytalan a léptem. Kérlek, ne vesd szememre vétkem!

Minden, ami szép volt,  Minden, ami ránk várhat még, Már bennünk van rég. A szemünkben ég A Tűz. Minden, ami szép volt, Minden, ami ránk várhat még, Már bennünk van rég. A szemünkben ég.

7.: A betűk még vibrálnak előttem, mint fényben porszemek. Emlékeket idéznek, de félek, nem merek, mert emlék lett, mi szép volt, kilenc  év csokrába kötve, színes szalagját dacos idő lebegteti fölötte. Egy percig még gyönyörködöm e sokszínű csodában, még kavarog az érzés ez ünnepi varázsban…

8.: Az első kézfogástól az elbocsátó szóig évek készsége lebben, dorgálás…. Biztató hit… pár csínytevés… a szégyen… a kép most elmosódik… Szemem sarkába titkon kíváncsi könnyek ülnek, torkomra forr a vágyam, és nincs elég szavam rá, hogy mindent megköszönjek!

9.: Én iskolám köszönöm most neked, hogy az eljött élet-csaták között volt mindig hozzám víg üzeneted. Tápláltad bennem az erőt, szeretni az embert és küzdeni, és hűn állni meg Isten s ember előtt.

10.: Én itt oly sok szeretetet kaptam, és oly nagy szeretetben éltem. Ha odakinn is ilyen szép az élet, én boldog leszek, s nem hiába éltem. Én itt oly sok szépet, s jót tanultam, itt mindig hű társak közt voltam. Az évek hamar elrepültek, de emlékük elkísér, míg élek.

11.: Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.

 Az esőt felszárítani úgysem tudod. A szelet megfordítani úgysem tudod. Ujjaid közül a kor, Úgy száll, mint szürke por, És a perc hordja el. Azért vannak a jóbarátok, Hogy a rég elvesztett álmot. Visszahozzák néked majd egy szép napon. Azért vannak a jóbarátok, Hogy az eltűnt boldogságot, Visszaidézzék egy fázós alkonyon. Az álmot meg nem álmodni úgysem tudod, Az érzést elhallgattatni úgysem tudod. Ujjaid közt a kor, Úgy száll, mint szürke por, És a perc hordja el. Azért vannak a jóbarátok, Hogy a rég elvesztett álmot Visszahozzák néked majd egy szép napon. Azért vannak a jóbarátok, Hogy az eltűnt boldogságot Visszaidézzék egy fázós alkonyon.(kórus)Azért vannak a jóbarátok, Hogy a rég elvesztett álmot Visszahozzák néked majd egy szép napon. Azért vannak a jóbarátok, Hogy az eltűnt boldogságot Visszaidézzék egy fázós alkonyon. Azért vannak a jóbarátok, Hogy a rég elvesztett álmot Visszahozzák néked majd egy szép napon. Azért vannak a jóbarátok, Hogy az eltűnt boldogságot Visszaidézzék egy fázós alkonyon. Azért vannak a jóbarátok, Hogy az eltűnt boldogságot Visszaidézzék egy fázós alkonyon.

13.: Ma még csak engem emleget az ág, ha gyér levele csörren, de holnap a szél a határt hiába kérdezi felőlem. Megyek, s itt minden elfelejt, az ég , a rét, az ág, s a tó. Te őrzöd emlékemet

14.: Elválunk röpke év után, szebbnek találjuk a jelent, ám a múltat ne érje gúny, az ifjúság emléke szent.

15.: Életed útját magad választod. Válassz hát úgy, ha egyszer elindulsz, nincs már visszaút.

16.: Elindulunk egy ismeretlen úton, s nem tudjuk még, hogy mit hoz majd a sors, de bármi jön, míg élünk nem feledjük az iskolát, mely útnak indított, s az együtt eltöltött sok szép napot.

18.: Búcsúzunk attól, aki minket éveken át a jóra intett, tanított , s védett, hogyha kellett; így cseperedtünk szíve mellett.

19.:Búcsúzunk tanítóinktól és tanárainktól . Köszönjük alsó tagozatos tanítóink odaadó nevelőmunkáját, és a vidám perceket, amit együtt tölthettünk.

Elköszönünk Hovany Renáta nénitől, aki rengeteg türelemmel és kedvességgel vezetett be bennünket a betűk és számok világába. Reméljük, hogy mint első osztályát, csínytevéseink ellenére is szeretettel őriz majd meg bennünket szívében.

A második osztályban Tarr Nóra tanító néni kitartó munkáját akkor még nem tudtuk értékelni. Ebben a korban viszont már megértjük, hogy csupa jó szándék vezérelte és rengeteg hasznos dolgot tanított nekünk. Tavasztündérként roptuk a táncot a Zenemanókra. Most így visszagondolva, egy kicsit furcsa, hogy kerültek a táncba botok és farönkök, no, de jobb a pálcát erre használni, mint bármi másra. Milyen jó, hogy most ezt így tudjuk!!!

Hencz Ervin tanító bácsira - az első napon a negyedikben, kicsit megszeppenve néztünk fel rá, de ahogy telt az idő, úgy barátkoztunk meg vele. A sportban elért sikereinket is nagyrészben neki köszönhetjük, hiszen ő ismertette meg velünk a különboző szabályokat és megmutatta, hogyan lehetünk az egyes sportágakban a legjobbak.

Téglás Erika  néniinek köszönjük a sok jó zeneórát amin igaz hogy többet szórakoztunk mint énekeltünk de mégis jó visszaemlékezni rá . Abban biztosak vagyunk, hogy a maga hangját még Jennifer Lopez is irigyelné.

Csintalan Márta nénitől megtanulhattuk, hogyan nézzük önkritikusan a világot, s próbáljuk meg először a jót keresni, és megtalálni, nemcsak magunkban, de társainkban is. Velünk együtt izgult a monitor alatt és biztatott minket.

A felső tagozatban több tanárunk is munkálkodott azon, hogy elménket pallérozza több-kevesebb sikerrel és felkészítsen bennünket a középiskolai továbbtanulásra.

Ötödikben Czibor tanító néni és Jankó Emma tanító néni kerültek osztályunk élére..  Köszönjük Emma tanító néni nagy türelmét, kitartását és odaadását. Tudjuk, hogy sokszor nemvoltunk túl jó gyerekek de mégis a 8.o végére egy összetartó osztályt faragott belőlünk- Egy dallal szeretnénk a bocsánatáért esedezni és megköszönni mind azt, amit értünk tett.

Csak egy ránc vagyok az arcodon Csak a gond van velem Mégis Neked szól az összes dalom Apró seb vagyok az ujjadon Csak egy szilánk ami "ajajaj" Mégis Neked szól az összes dalom.

Kotiers Éva  néni- dear mrs.kotieres köszönjük a türelmét, ami ahhoz vezetett,hogy mára we can speak English, legalább is valamennyire. Four year,amit velünk töltött, megtanított, hogy we can be what we want to be és hogy érvényesülhetünk in any english country.   

Németh Nóra néni –  Anyanyelvünk helyes használatát tanította meg velünk, amire mindig is nagy szükségünk lesz. Megmutatta, hogyan írjunk fogalmazást, leírást, szöveget, és még sok más nyelvtani fogalmat. Az irodalom órákon megismerkedtünk a legirmertebb költőkkel és írókkal. Megtanította velünk a szózatot és a himnuszt is...Jajj !! Amíg el nem felejtjük, még tartozik egy himnusszal.

Nagy Zoltán igazgató bácsinak és Kocsis János tanító bácsinak köszönünk mindent, amit a számok bűvös labirintusáról tudunk, tőlük tanulhattuk meg.     "Ha rossz kedvem van, matematizálok, hogy jó kedvem legyen. Ha jó kedvem van, matematizálok, hogy megmaradjon a jó kedvem."

Czibor Angelika igazgató néni bevezetett minket a kémiai reakciók zavaros világába,  az  állat és növényvillág tudományába. Példás viselkedése minket is csupa jóra tanított. Megtanultuk, hogy sokkal jobban járunk, ha figyeljük az alkoholok párolgását, mint tapasztaljuk szellemi képességeinkre gyakorlot hatását.

Boros Ági tanító nénitől kapott szlovák tudásunkkal most már talán nem veszünk el ani v Bratislave, ani v iních slovenskych mestách. Az ő jóvoltából megtanultunk skloňovať a časovať. Dakujeme vám tých päť rokov, amit velünk töltött, és eközben megtanított mindenre ,amire a szlovák világban szükségünk lesz. Megtanultuk, hogy a rys több szót is jelent, mint például:   A HIÚÚÚÚÚÚÚÚÚZ.          

Hálásak vagyunk Keszegh Ildikó tanító néninek, áldozatos munkájáért, és azért a rajztudásért, amit átadott nekünk. Betekintést nyertünk a színek pompázatos világába, a vonalak és alakzatok rejtelmeibe.

Még kilencedikben is azt hittük, hogy drámázni mindenki tud, no de mikor láttunk egy jelenetet  Nelli néni előadásában, rájöttünk, hogy Kornélia tanító néni a drámajátékok ásza. Hajrá, castingra fel, tanító néni!

Rancsó Andrea tanító néni-

Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk megköszönni a Zsuzsi néni és Erzsi néni fáradságot nem ismerő munkáját, hiszen ezzel ők is hozzájárultak ahhoz, hogy jól érezhessük magunkat az iskolában. Osztályunk néha azt tükrözte, hogy nem veszünk róluk tudomást, de ez nem volt igaz, egész egyszerűen ez így volt számunkra természetes. Ezúton is bocsánatot kérünk.

Tisztelt Tanáraink!

Bocsánatot kérünk minden akarva és akaratlanul elkövetett csíny és nehézség miatt, amit okoztunk; nem volt bennünk rossz szándék. Gyermekek  vagyunk, fiatalok, lázadók, tettre készek. Ha most kilépünk az ajtón és utunkat siker koronázza, abban a törődésnek, a szeretetteljes tanításnak nagy része lesz. Köszönjük a bizalmat és a reményt, amit kaptunk. Bízunk benne, hogy méltóak leszünk a névre, mellyel az iskola ruházott fel. Megpróbáljuk mindenkor és mindenhol a legjobb tudásunkat adni. Reméljük, hogy az, amit itt tanultunk elég lesz egy boldog élet megteremtéséhez.

E versem búcsúm lenne,a kilenc évet megköszönném vele.

Köszönöm a tudást,a sok biztatást.

A figyelmeztetést,és minden mást!

Zene: Omega: Hajnali óceán

Kedves nyolcadikosok!

Tavaly még nekünk is teher volt a ballagás. Sok a teendő, mindenhol ott kell lennetek. Mégis kérünk, nézzetek ránk, ha csak egy percre is. Az ember sokszor csak azért harcol, hogy megmaradjon mások emlékezetében. Ha ti emlékeztek ránk, már nem éltünk hiába. Kérünk,  emlékezzetek ránk!Köszönjük a szépen feldíszített osztályt, a tarisznyát a kedves szavakat!

Rosszakaróim, jóbarátok,Temérdek angyal és svihák,

Szép, szőke, barna, csúnya lányok, Sakkpartnerek, konyhásmamák,

Tavaszi leves, tészta, mák, Rongy testem innen elmegyen,

Közös sorunknak vége hát!Hiány ül majd a lelkemen.

 

Kedves Diáktársaink! Törekedjetek a tanulásban és az élet más területein is mindig a legjobbra, hiszen rátok is komoly feladatok várnak még. Kívánjuk, hogy mindegyikőtök sikerrel vegye a rá váró akadályokat, hiszen mint Ibsen írta:

„Gyönyörű, ha valaki maga előtt célt lát, s azt meg is valósítja tűzön, vízen át.

A változás nehéz, de szükséges. Tovább kell lépnünk, hogy haladni tudjunk, de nehéz a búcsúzás. A rossz emlékek mindig háttérbe szorulnak, s csak  a kirándulások felhőtlen kacagása cseng a fülünkben.

S hogy mit is jelentett nekünk az iskola? Közösen így fogalmaztuk meg:

“Tarczy iskola! Minden fájdalmunkat, örömünket te okoztad! Megtanítottál örülni, megtanítottál feledni, s szeretni a tudást. Megmutattad minden szépségedet és mi egyre jobban örültünk neked, miközben lassan felnőtté váltunk, s szüleinktől eltávolodunk. De te kárpótoltál, s mi boldogok voltunk. Most  azonban itt kell hagynunk Téged!”

 Néha krétaportól prüszköltem,

Vártuk a csengőszót, most vége, ez az utolsó!

Most a szó nekünk szól, búcsúbeszédek hagyják el a termet,

ennyi volt, vége! Felnőttetek, holnap már a nagybetűsben lesztek,

minden más lesz... mondják a kicsik, akik még semmit nem tudnak róla...

mi meghökkenve hallgatjuk a beszédet,

de hisz nem is tudjátok! Még mi sem, hogy mi vár ránk,

Csak az a biztos, ez a osztály feloszlik, mindenki máshol lesz

és minden mesének vége!

Nos, ez az élet rendje. Mindig máshová kerülünk és mikor már megszoknánk és megszeretnénk új helyünket – újból mennünk kell. Így lesz az élet örök körforgássá.

Itt a Tarczyban, nagy utat tettünk meg, mire megértettük és valóban megfogadtuk James  Clavell szavait, melyekkel most az elsősökhöz szeretnénk szólni. Kedves elsősök!. Mi, itt, Nem voltunk mintaosztály, nem voltunk mintatanulók. Sok-sok tanítói és szülői türelem kellett hozzánk, mire rájöttünk, hogy nekünk sem jó az, ami van. Változtatnunk, s változnunk kellett. Most bánjuk csak igazán, hogy nem hamarabb hoztuk meg magunkban a döntést. Így elpazaroltunk néhány évet! Ti, ne essetek ebbe a hibába! Kedves első osztályosok! Őszintén kívánjuk, hogy mihamarabb megértsétek a következő gondolatot, s aszerint éljetek nemcsak itt a Tarczyban, hanem családotok, s barátaitok körében is:

“Becsület is van a világon. Ha valakivel dolgotok van, mondjatok neki igazat és akkor neki is igazat kell beszélnie, különben nem becsületes ember. Úgy védjétek a másik embert, ahogy tőle elvárjátok, hogy titeket védjen. És ha valakinek nincs becsülete, azt kerüljétek el, mert titeket is beszennyez. Ne felejtsétek el, vannak becsületes emberek és piszkos emberek. Van becsületes pénz és mocskos pénz. Igaz, hogy a becsületnek is vannak fokozatai, de az embernek csak egy értékrendje van.”

Együtt, összetartva az ember csodákra képes!!!!

Én csak egy ág vagyok ezen a fán Én csak egy fogaskerék a gépben Én csak egy csepp nem az óceán De Veled együtt mindent kibír Én csak egy levél vagyok a fán És csak egy darab a nagy egészben és csak Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Tarczy díj- igazgató néni

Drága anya és apa

Tőletek búcsúzunk utoljára! Nem feledkezhetünk meg arról, mennyi áldozatot hoztak értünk annak érdekében, hogy idáig eljuthassunk. Köszönjük, hogy fáradságot nem ismerve egyengettétek utunkat, mellettünk álltatok a bajban, és velünk örültetek eredményeinknek.

Köszönjük, hogy hagytok bennünket a saját utainkon járni. Nem tudjuk még, milyen nehéz elengedni olyan valakinek a kezét, akihez érzelmek ezer szála fűz. Köszönjük, hogy eddig mellettünk álltatok és köszönjük a könnyeket, melyeket talán most értünk hullattok. Igen, lassan felnövünk, de számotokra mindig azok a gyerekek maradunk, akiknek ti egyengettétek első lépéseit. Mindent megteszünk és meg fogunk tenni, hogy büszkék lehessetek ránk, mert higgyétek el, a gyermek csak azért lépdel az úton, hogy szülei arcán egy büszke, boldog mosolyt láthasson. !

Nézz rám még nem nőttem fel vad a szívem hát így fogadj el és ha néha tévútra visz majd a vér ez a rossz fiú tudd hazatér.

„Neked köszönöm, ami lettem, szívem hevét, a dalt, a lelkem, életem lombba-borulását, a bánataim, a szerelmem. Hitet adtál, hitet a szóba, amit harsogva zeng nyelvem.”

Ha azt hallod majd rólam egyszer,hogy legszebb álmom megtagadtam,

s elmondanak mindennek, rossznak,csak mosolyogj, mert jól tudod, hogy

az, aki voltam, az maradtam.Följajdul a lomb is a szélben,

virágain vad keserűség,de gyökere feszül a mélyben,

így kötöz engem, kezem-lábam,szívemet így fogja a hűség.

Ha elmennék messzire, s onnannem írnék, csak egy levelet sem,

s mondanák, hogy: látod, a hűtlen,vágj a szavukba csöndesen, és

mosolyogj, te jól ismersz engem.S utam ha véget érne, és a tenger

torlódva összecsap fölöttem,s koromba fúlt napom kilobban,

úgy emlegess, kérlek, ki egykortágra nyitott szemedben tükröződtem.

Te láttál engem, s jól tudod, hogymilyen nehéz ragyogás vár rám,

mert ember voltam, ki hajóraszállt, hogy egyszer kikössön végül

valahol az igazság táján.

Úgy szeretném meghálálni  Két kezemmel megszolgálni azt,Hogy felnevelt, dédelgetett erő felett.

 Légy ezentúl mindig boldog,  Míg én élek nincs több gondod, Én vigyázok rád, már ezután...

 Úgy szeretném meghálálni Vagy, legalább megpróbálni mind, Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám. Úgy szeretném meghálálni Két kezemmel megszolgálni azt, Hogy felnevelt, dédelgetett erő felett. Légy ezentúl mindig boldog,  Míg én élek nincs több gondod, Én vigyázok rád, már ezután...

ll: Úgy szeretném meghálálni Vagy, legalább megpróbálni mind, Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám. :ll

Krónika – Vangelis – Nóra néni

Felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz. Minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. - együtt

Nem szól a dal, szomorú, csendes este van Most még mind itt vagyunk, de senki nem szól, hallgatunk Az éj is csendesebb, gyertek üljünk közelebb Ez a búcsú éjszakánk, szóljon a dal hozzád, jóbarát

 Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen De hosszú még az út és közben valamit tenni kell

 Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk

 Felkelt a nap, a reggel köszöntött reánk Minket bántott a fény, az is, hogy elhagyjuk egymást Együtt leszünk még egy hosszú éjszakán Vígan átvirrasztjuk, ahogy tettük sok-sok éven át

 Húsz év múlva...

Most eredj, és élj, mert a világ tiéd!

 KIVONULÁS – Álmodtál, ébredtél,Vártál rá, hogy felnőtt légy.Felnőttél, más lettél, Minden álmod elmúlt rég Menj az úton menj tovább Ne nézz, ne nézz vissza már Menj az úton menj tovább Ne nézz, ne nézz vissza márRossz voltál, jó lettél,Megbántad, ha vétkeztél. Múltad múlt régesrég,Volt mi volt, továbbmentélMenj az úton menj továbbNe nézz, ne nézz vissza már Menj az úton menj továbbNe nézz, ne nézz vissza már